2012. január 23., hétfő

Belém rúgtak, de jól esett :)

Ma megrúgott az Unokahúgom :))) Persze még csak nővérem hasából bökött ki, de olyan kis aranyos volt. :) Most már látványos is, mert ahogy néztük nővérem hasát, észre lehetett venni, ahogy kirúg, nem csak kézrátétellel érezhető. Megint moziztunk ultrahang felvételt, amin a 4D-s felvételen már szépen ki lehetett venni az arcát. :) Amúgy viccesek ezek az ultrahangfelvételek, amilyen áttetsző lesz a gyerek, és a fején keresztül látni lehet, ahogy dobog a szíve. Na igen, kellett ám magyarázni nekem, hogy éppen mit látok. :)

Amúgy nem tudom mi volt ma, mert 3x ment el az áram. A végén már annyira nevettem, hogy megszólalni is alig tudtam. Betettem a mikróba a kaját, hogy Apinak megmelegítsem, és abban a pillanatban elszállt az áram. Végül zsíros kenyeret ettünk. :)) Azért zöldségleves volt előtte. Anya is hamarabb végzett ma, így együtt ebédeltünk, majd áram híján leültünk a nappaliba. Anya a tv-re nézett és szomorúan megjegyezte, hogy most nem tudja megnézni a sorozatát. Ekkor elképzeltem, ahogy próbálunk mozgási energiával áramot termelni, és szobabiciklit kötünk a tv-re. Az első "hegedűs jelenetnél" (ja igen, drámai pillanatoknál megszólal a hegedű - kb 2 percenként) Api kiszökne, hogy ezt nem nézi, erre Anya belelkesedne, hogy tekerjük gyorsabban, mert olyan izgalmas, nehogy elszálljon a kép. Akkorát röhögtem, ahogy elképzeltem Anyát lelkesen tekerni a tv előtt, miközben drukkol "Lamellának". :))) Api erre megjegyezte, nem is kell nekem tv, úgyis olyan jó a képzelőerőm, jobban szórakozok. Tény, nem szoktam unatkozni. :) Tudom, nincs okom unatkozni, így be is vonultam a szobámba a jegyzeteimbe mélyülni. Azért néha félek "kicsit" ettől a Statikától. Hogy fogok én lediplomázni? Aztán mi lesz? Unalmas leszek? Bár lehet rám fér némiképp, úgyis olyan kis elvarázsolt vagyok folyton. :)

wyrcsy írta 23:35-kor

2012. január 18., szerda

Csak úgy...

Csak hoz jó dolgokat ez az év. Anyának van végre melója. :) Viszont így mostanában nekem kell főzni. Nem is baj, hátha jobban belejövök. Egész finom székelykáposztát csináltam valamelyik nap. Mondjuk lehet jó ha van kéznél recept, mert egyik nap kifejetettem a pirospaprikát a lecsóból. :)) Bár ennek tuti valami tudat alatti magyarázata van, mert egyszer erőset tettem be a sima helyett, és mindenki tüzet lihegett tőle. Kiirtottam az emlékezetemből a pirospaprika szót. :) Szerencsére a káposztás tészta jól sikerült és az is nagy kedvenc. Na nem sorolok fel mindent. Most megyek csinálok pár palacsintát mielőtt anya hazaér. ;) Amúgy rájöttem valamikor jó Mozart vagy Sinatra, de főzéshez csak egy valami... Nickelback :) Mostanában csak Nickelback esik jól, örök kedvenc. :)

wyrcsy írta 17:20-kor

2012. január 6., péntek

Ünnepek

Gyorsan elrohantak az ünnepek. 24-én olyan fél 10 körül jöttek át tesómék, a halászlével akkor már kész voltak anyáék, de még valamit ügyködtek a konyhában, én addig beszélgettem tesómékkal. Rohangálás volt a nap, bár ez mindig ilyen. Mikor kész lett a kaja, leültünk egy kicsit, majd azon merengtünk ajándékozzunk-e előbb vagy együnk. Végül megkerestük a karácsonyi kazettát, ami már olyan rongyosra lett hallgatva (pedig csak karácsonykor játsszuk :) ), hogy borzalmasan szólt. :) Végül Imi kitalálta, hogy jövőre már CD-ről kell hallgatnunk valamit, mert ez kínzás. :) Na, a mi éneklésünk sem volt sokkal jobb. Családon belül még csak-csak, de szegény Imi hova csöppent. :) Csillagszóróztunk is, amit utána Api letett a földre, tesóm gyorsan felkapta, hogy talán nem oda kéne. :P Utána mindenki leült, és csak néztünk. Nem igen volt az a nagy karácsonyi izgalom, hogy mi lehet a fa alatt. Inkább elmentünk enni, nehogy kihűljön a kaja, meg láttam anyáékon, hogy enniük kéne. Anya ingerlékeny volt, Api pedig fáradt. Így amúgy sem lehet ajándékozni. Szóval ettünk halászlevet, majd harcsapaprikást túrós csuszával és szalonnapörccel. Bevallom lehetett volna juhtúrós sztrapacska is, csak lusta voltam nokedlit szaggatni. :P Azért így is finom volt. :) Nem is tudtam, hogy szeretem a harcsapaprikást, nagyon jó volt. :) Ebéd után Api kidőlt. Mondta, hogy Ő most lefekszik. Na, ez volt az első olyan karácsony, hogy nem ajándékoztunk szenteste. Beültünk, és elkezdtünk vmi filmet nézni, mert ugye nem ajándékozunk úgy, hogy nincs ott vagy ébren mindenki. Egyik adón pont a "Micsoda nő" kezdődött. Kedves kis "karácsonyi" film, aminek a szövegét már kívülről tudjuk. Szegény Imit ki is borítottuk ezzel, mert szóról-szóra tudtuk mit fognak mondani. Egyszer-egyszer Ő is bepróbálkozott, de nem jött össze neki. :) Adának megfájdult a dereka, így nem várták meg a film végét, hazamentek.

Másnap ebédre jöttek át, akkor ajándékoztunk. Adáéktól kaptam egy halom Avonos holmit (testápolótól a szemre kenhető krémig mindenfélével) szóval egy időre most elvagyok látva. :) Meg fülbevalókat, nyakláncot és fehérneműt (egyik vásárlásunk alkalmával mondtam, hogy kellene vennem melltartót, felpróbáltam, aztán azt megkaptam végül tőlük). :) Anyáéktól egy szakácskönyvet (talán célzás, hogy többet is ténykedhetnék a konyhában :P ), egy felsőt és egy olyan mellényt, amit nem lehet begombolni (ez direkt olyan), de kaptam hozzá egy övet is. :) Az esküvőre a ruhámat is Ők vették, így azt is, csak azt nem tettük be a fa alá. Azt is ki kéne gyurkálnom kézzel, mert szépen lefröcsköltem magam az ebédbél. :) Aztán volt még egy meglepetés a fa alatt: Egy ajándék Janótól. Nem számítottam rá, így jól meglepődtem. Mondjuk pont karácsony előtt egy-két nappal beugrott - megkértem, hogy ha tudja, írja már ki nekem megint Anne-t, mert a CD-t nem akarja olvasni, persze most is csak az első három résszel birkózott meg a gép, nem tudom mi baja - akkor adhatta oda anyáéknak. Egy lámpát kaptam tőle (virágmintásat), amit oda is tettem az éjjeliszekrényemhez. Kevésbé erős a fénye, mint az ott (fejem felett) lévő lámpának, így eljátszom vele mikor melyiket kapcsolom fel. A csomagolás nagyon tuti volt, mert pukkasztós polietilén fóliával körbetekerte, szóval azzal elleszek majd egy darabig, még kilyukasztgatom. :) hehe... mondta, hogy azt az építkezésről hozta, és előtte lemosta. Elképzelem, ahogy mossa egy szivaccsal, közben durrannak ki sorban. :)) Na jó, slaggal mosta. :P Gondoltam azért cserébe nekem is illene adni valamit, még ha pár nappal később is, így kapott egy könyvet és valami finom étcsokit. Persze kiderült, hogy az étcsokit nem szereti (volt egy sejtésem, de nem voltam biztos benne), így mondtam azt adja apukájának.

A két ünnep között (30-án) átmentünk bácsikámékhoz, ahol jelentősen javítottam az átlagéletkoron, ugyanis mindenki 50 fölött volt, engem leszámítva. Én voltam a sofőr. :P A témát lehetne négy részre bontani: Szex, politika, halál és egyéb. Az első téma igencsak zavarba ejtő, bár már megszoktam, hogy poénkodás szinten folyton elő jön. Ha valamit kicsit is félre lehet érteni, akkor bizony belekezdenek. Az én kis "ártatlan" elmém súlyosan károsodott a családi összejövetelek alkalmával. :)) A második támába bele se mennék, csak felbosszantja az embert. A halál... most már nem vagyok gyerek, így nem kellenek a mesék, meg sokáig a családon belül senki sem hozta elő, mindenki emészti a dolgokat. Én nem emlékszem mikor láttam utoljára a nagyszüleimet. Egyedül anyai nagymamámra emlékszem, mikor már a kórházba volt, tudtuk, hogy napok kérdése, és ránéztem a telefonra, hogy felhívjam-e, talán fel se tudta volna venni. Vagy nagyapám, miután nagymamám meghalt, azt mondta, hogy "csak addig szeretnék élni, még a sírkő elkészül" és tényleg meghalt már, mielőtt látta volna. Na, nem megyek ebbe most bele. Azért akad jó téma is, pl hogy idén nem csak egy gyerek jön a családba, hanem mindjárt kettő. Anita is babát vár. :) Ha jól számoltam pont a nászéjszaka környékén eshetett meg a dolog. :) Szóval bővül a család. :)

A szilveszter idén semmi különös nem volt. Nem volt kedvem bulizni, meg mivel Api kiment dolgozni, gondoltam Anyának sem jó egyedül, így együtt elütjük az időt. Filmeket néztünk, majd Api betoppant fél12 körül. Újévi fogadalmakat nem szoktam tenni, de egy fontosat kitaláltam, hogy nem hagyom veszni az emlékeket, szóval irkáltam hajnalig a titkos naplómba. :) A legújabb hobbim pedig, hogy éjfélkor nekiállok aerobicozni, kell a mozgás, és megígértem magamnak, hogy most már nem csak hébe-hóba, hanem minden nap. Ha pedig ügyes vagyok és éjfél előtt pár perccel kezdem és utána végzek, úgy letudva egyből két nap. :)) Na jó, nem szoktam csalni. :)

wyrcsy írta 14:08-kor

2011. december 17., szombat

A napokban...

Rókával döntjük a rekordokat az 1-1,5 órás telefonbeszélgetéseinkkel. :) A legviccesebb az, hogy lehet két mondatban össze tudnám foglalni miről beszéltünk. Bizony, Anna nagyon cserfes. :) Ha minden igaz ma beindították nővérénél a szülést. Most nem emlékszem fiú-e vagy kislány lesz. Na majd holnap felhívom. :)

Anikóval meg az OTP következő reklámfilmjének szereplői leszünk, amint azt ecsetelik majd, hogy várakozás közben színezési lehetőségekkel foglalhatják el magukat a gyerekek, még várakoznak. Na igen, kiszíneztünk zsírkrétával pár pingvint. :)) Anikó épp rózsaszínűre színezgette az egyiket, mikor megállapította, hogy ez bizony homár. :D Bár manapság a rózsaszín ing is divatos, vagy nevezzük "eper színűnek", mindenesetre az én szemem akkor is bántja pasikon. Mikor kimentünk Anikónak mondom lefotózhatta volna az alkotásunk, mire mondta, hogy ha visszamegyek érte lefotózza. :) Nem is tudom mi volt a cikibb, zsírkrétával színezgetni még vártunk, vagy visszamenni a "remekműért", hogy hazavigyem. :D Még mielőtt "színezni" mentünk volna természetesen szakadt az eső, és sikeresen tönkre vágtam az esernyőm. Nagyban gyalogoltam a megállóba, mikor Anikó hívott. Felvettem, az ernyőm kifordította a szél, majd megpróbáltam fél kézzel visszafordítani, ekkor a szára hajlott össze, majd szétjött és elröppent. Még mindig a telefonnal a kezembe vetődtem utána, majd fél kézzel megpróbáltam összecsukni, miközben esett. Fejemre csaptam a kapucnit, és közöltem Anikóval, hogy egy perc és ott vagyok. :) Ja igen, akció közben meg csak annyit hallott, hogy "jajjj... kifordult... tartsad... összecsuklott... elrepült" Neki meg szerintem fogalma sem volt miről beszélek. :)

A héten remélhetőleg az utolsó lehullott diót is összeszedtem. Le is fagyott a kezem a hidegben. Mindenesetre legalább nem esett és jó friss volt a levegő. :) Amúgy most már havazhatna legalább. Az az egyetlen jó a télben. Amúgy csak hogy hasznosan teljen az idő, elkezdtem megint Aerobicozni, az angol elég lassan megy, és elkezdtem kidolgozni tételeket, hogy azzal se menjen majd az idő. A következő félév kemény lesz. Feltéve, hogy mindennel tudok majd haladni, és nem az lesz, hogy ülök majd fölötte és csak pislogok, hogy azt meg vajon hogy kell, aztán nem haladok. Össze kéne megint barátkoznom azzal a családi házzal, amit elkezdtem. Ma mindenesetre olyan vagyok, mint a mosott sz..r, szóval max megnézek vmi filmet, aztán megyek aludni.

wyrcsy írta 20:11-kor

2011. december 14., szerda

Sógornő lettem

Szombaton megvolt az esküvő. Reggel már nagy készülődés, Ada olyan 10 óratájt jött át. A haját végül Anya csinálta meg kontyba, majd Ada kisminkelte magát, végül "szoknyába ráztuk" pontosabban beöltöztettük a menyasszonyi ruhába. A ruha nagyon szép volt. Mellesleg ezeket el is szokták nevezni, gondolom azért, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni. Ennek a ruhának a neve Hófehérke volt. Jót is nevettem, mikor Ada küldött egy képet Apinak, amin rajta van a ruhában, és aláírta, hogy "Hófehérke és a kis törpe" :) Ami engem illet, beletettünk pár hullámcsatot a hajamba, hogy ne lógjon az arcomba, sminkelni meg nem sminkeltem, mert ha már azt mondták a Menyasszonynál nem ér szebbnek lenni, akkor gondoltam szépen meghúzódok. Mellesleg tesóm erre azt mondta, hogy "nem mintha olyan nehéz lenne" mármint az, hogy ne legyek szebb. :P

A kis Zeti vitte a gyűrűket, meg mellette Laura. Aranyosak voltak. Utánuk bementek Adáék, majd Mi tanúk. Természetesen sikerült fordítva leülni az ifjú párnak, ami gyanús is volt nekem még Anitáék esküvőjéről, de a tanú üljön amellé, akinek "tanúskodik". :) Ezután jelzett az Anyakönyvvezető, hogy fordítva, mire mi elkezdtünk nevetni Tesómmal, a fiúk meg értetlenül néztek. :) Ezután helyet cseréltek Tesómék, mikor rájöttünk, hogy még nincs itt helycsere, addig bizony nem kezdünk. Majd összenéztem Lacival, és felálltam, mert akkor bizony nekünk is helyet kell cserélni. Elég értetlenül nézett, de végül megértette. :) A székek amúgy úgy voltak, hogy a násznépnek nem háttal, hanem kicsit feléjük fordítva ferdén, hogy ne az ifjú pár hátát nézzék végig. Ekkor persze mindenki elkezdett nevetni a teremben, szóval vidáman indult a ceremónia. :) A homokszóráshoz két-két pohárban volt a homok. Imié sötétebb színű, Adáé világosabb. Mikor bementünk még nem is esett le, és azon morfondíroztam, hogy pezsgő helyett vmi csokilikőr lesz? :D Amúgy utána beszélgettem valakivel, talán Zolival, aki szintén azt hitte valami ital van benne. Mondjuk ütős lenne egy teli pezsgőspohárnyi csokilikőr, bár jól megalapozza a hangulatot. :D Bár úgysem ihattam volna, a pezsgőbe is csak a nyelvem hegyét dugtam, mert én voltam sofőr még a nap folyamán. A homokszórás annyi volt, hogy egy vékonyabb vázába öntötték ketten, ami összekeveredett, majd azt haza is vihették. Mondtam is nekik, hogy valami tevéket, meg házakat kiönthettek volna belőle, mert azt úgy szokták. :P Volt egy fotós is az esküvőn, de mellette még vagy hárman fényképeztek, meg talán Ádám videózott. A zenéket szépen összekeverték, így hiába válogatták ki, hogy "szülőköszöntős zene" meg "bevonulós zene" meg "homokszórós zene"... végül össze-vissza volt. Különben is, a jó házasság titka, hogy az esküvő ne legyen tökéletes. Azt nem tudom miért, vagy hogy ezt honnan szedem, de így van és kész. :))

A szertartás után olyan 16 óratájt szűk családi körben mentünk egy étterembe (szülők, keresztszülők, tanúk). Persze egy apró kavarodás volt, mert Ilike beszervezett még egy főt, hiába mondták Adáék, hogy fixen van lefoglalva az étterem, megvan hány főre. Na mindegy. Egy hosszú asztalnál ültünk mind, én Ada mellett, mellettem Ilike, Imi mellett Anyáék, Velük szembe Kálmánék, Laci, Matyiék, majd a többiek. Ettem francia hagymalevest (itt nem volt cipóban, de azért finom volt), valami narancsos kacsát hercegnő burgonyával, vagy mit, az is nagyon jó volt. Innen Adáékat hazavittem átöltözni, majd visszamentem Anyáékért és Kálmánékért, akik még átjöttek hozzánk. Még a felnőttek biliárdoztak, mi elmentünk bulizni.

Életemben nem hallgattam annyi Tiestot, mint akkor este. :) Itt megintcsak ettünk, én egy fehércsokihabot erdei gyümölcsökkel, amit utána mások is kértek, mert jól is nézett ki és finom is volt. Imi azt mondta, hogy Ő nem éhes... és hogy "Én most vmi könnyűt ennék... mondjuk egy paprikás csirkét" :)) Itt jót nevettünk tesómmal. Mellesleg olyan gusztán nézett ki, hogy végül én is kértem egy olyat. :) Az is nagyon finom volt. Mivel Ada barátaival nem igen járok el sehova, nem is igen ismerem Őket, így nem igen beszélgettem senkivel. Tesóm találta ki még régebben, hogy az Ő barátai az Ő barátai, én ne barátkozzak Velük. Volt menyasszonytánc is, Tesóm "elrabolták" persze, majd azt találták ki, hogy Iminek le kell hörpintenie egy olyan 3 deci bort tesóm csizmájából. Mivel nővérem előtte való nap vette a csizmát, meg hogy menne haza benne, így beletettek egy poharat és úgy itta. Már vonultak haza az emberek, mikor a fiúk kezdtek jó hangulatba kerülni, és már nem is tudom melyikük próbált hívni táncolni. Nos mivel én nem vagyok az a táncolós típus, így hamar kiderült, hogy ez esélytelen, de csak nem adta fel, és székestül felemelt, amiről persze leborultam. Miután felvakart a padlóról felemelt és úgy vitt táncolni. Vicces jelenet volt az biztos. :) Szóval menekülni innentől nem volt lehetőség, mert ha egyikük elengedett jött egy másik, így vagy három pasival táncoltam egyszerre. Na jó nem panaszkodok, egész jól mulattam. :)) Fel kellett volna venni, miket alakítottak ott a fiúk. Zsed egyfolytában mondogatta nekem, hogy ne a nővérem nézzem, hanem nézzek a szemébe, ha már vele táncolok. Alapvetően igaza van, de amikor ránéztem majdnem elröhögtem magam. Az a fej... :))) A fiúk már nem voltak szomjasak. Szóval talán életemben először pörögtem-forogtam Tiestóra, érdekes élmény volt. Egyszer sikerült meglépnem és leülnöm egy kicsit, ekkor Zsolti székestül betolt a táncparkett közepére, majd az anyagszalvétákat magukhoz vették és olyan táncokat toltak ott le, mint valami hastáncosok takargatták az arcuk, meg elhúzták előttem. Mintha valami lánybúcsúba csöppentem volna, nagyon vicces volt. :)) Nővérem terhes létére egész jól talpon volt az este, még táncolt is, majd Ő vezetett haza. Iminek pedig nagyon tetszett, hogy most már feleségemnek hívhatja, így egész este így hívta, no meg azóta is. :) Szóval a buli jól sikerült, Imi barátai jó fejek, tesómék pedig már férj és feleség.

wyrcsy írta 18:34-kor

2011. november 29., kedd

Esküvői előkészületek

Jó sűrűn telt ez a múlt hét... egyik nap nővéremmel és anyummal mentünk az esküvői meghívókért, meg próbáltunk intézni ezt-azt, ami végül forrócsokizásba fulladt. Ittam egy finom fehér csokisat. :) Vasárnap átjöttek Imivel, és néztünk újabb ultrahangfelvételt, amit nem mindig tudok kivenni, pedig gazdag a képzelőerőm, de olyan fura, amikor felülről látjuk, és a fején keresztül látszik, ahogy dobog a kicsi szíve. Mostmár nagyon úgy néz ki, hogy kislány, és jelenleg a Jázmin és Bianka név közt járunk. Mint Ádáméknál a két kislány. :) Nagyon édes mindkettő. Jázmin, aki egyszer belebújt apja papucsába (ami akkora volt mint Ő) majd a szoba közepén felszerelt hintába hasalt és úgy röpködött ott, mint egy kicsi Superman... :) vagy Bianka, aki az ölembe ülve evett, közben lábaival átkulcsolta a lábam. :) Már nagyon kíváncsi leszek milyen lesz a kis "Viper". :) A meghívóra amúgy végül ezt az idézetet választották:

„Jó érezni, hogy szeretlek. Nagyon és egyre jobban
Ott bujkálni a két szemedben, Rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már Szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép, És csak veled teljes az élet.”
/Illyés Gyula/

Anyának is sikerült venni egy elegáns ruhát az esküvőre, így már egész szépen haladunk. A fodrászról végül lecsúszott Ada, de anya már kitalálta hogyan fogja megcsinálni a haját. Már előre látom milyen rohanós is lesz az a nap. :) Ohh... és Ada meghívott, hogy az esküvő és családi ebéd után amikor a barátaikkal ünnepelnek, oda mehetek én is. :) Nem gyakran hív a barátaival közös programra, így ez külön megtiszteltetés. :)

Carcassone

Csütörtökön megtartottuk a Carcassone esténket itt (Anna, Anikó és én). Margó lemondta, mert csak emiatt nem akart annyit vonatozni, meg belemerült a tanulásba (még jó, hogy Ő találta ki, és aznap szólt, hogy mégse jönne). Ezután beszélt Esztivel is, aki Annával üzente meg, hogy Ő is tanul inkább. Ezek a mai "fiatalok", inkább tanulnak. :)) Evy meg azért mondta le, mert hazajött a pasija. El tudom képzelni milyen jobb programot találtak ki. ;) Nem baj, azért mi jól eldumáltuk, játszottuk az időt. Kezdve azzal, hogy Anna felrúgta Anikó teásbögréjét, így az szépen kiömlött a szőnyegemre. Ja igen, jó kislányok tea és süti mellett társasoznak. :D Mindhárman nyertünk egy kört, így mindenki boldogan ment haza este. :) Közben kipletykáltuk magunkat. Anna szétment a pasijával, akivel nem is találkoztam, de már úgyis mindegy, most pedig kinézett magának egy másikat. Azért vicces volt, hogy tőlem kérdezte, hogyan szedje fel. Ezen azért jót nevettem. A végén már olyan szép kis akciójeleneteket találtunk ki, hogy ha megcsinálnánk a srác azt hinné belecsöppent egy szappanoperába. :P Fő hogy nem bonyolítjuk túl a dolgokat. Egyik este skype-on megint megtalált Anna, amikor is azt ecsetelte milyen sok témáról beszélgettek már a sráccal... ekkor leszűrtük, hogy szereti Dextert, a pálinkát és bringázni. Összekombináltunk egy romantikus pálinkázást Dexter nézés közben. Na el is képzelem, ahogy iszogatnak, miközben Dex épp a következő áldozatát... Szóval érdekes. :D Anikó pedig elmesélte hogyan kérték meg a kezét, és igyekezett szóhoz jutni, bár Anna mellett nem könnyű. :) Na jó, talán néha én is kicsit sokat beszéltem. :)

Közeleg a karácsony

7végén elkezdtük feldíszítgetni a házat, elvégre jön a karácsony, anya pedig megcsinálta az adventi koszorút. Bírom, hogy Api aki utálja a giccset karácsonykor elszabadul, mert a karácsony giccs, és akkor aggassunk fel mindent, amit találunk. :) Szóval a folyosón feldíszítettük a boltívet, és rápakoltunk egy csomó mindent, amin másnap már röhögött, hogy ez azért sok lesz. Mondtam is neki, hogy én is ezt mondtam, de még nyomta a kezembe, hogy ezt is-ezt is. :) Izzók tekintetében csak kék lett (ami Api szerint már évek óta ilyen, Anya szerint sosem volt ilyen, de most "ledokumentálom" így jövőre visszaleshetem). :) Feldíszítettük a lépcsőt is, ahol viszont színes izzók vannak, és a kék kiégett. :)) Szóval már kezd karácsonyi hangulat lenni, bár mikor betettem valami karácsonyi CD-t, amit még volt munkatársamtól kaptam, az annyira nem tetszett nekik. Mondták, hogy hallgatnak még elég karácsonyi dalt év végéig. :)

Az eltévedt legény

Egyik nap megtalált neten unokaöcsém egyik nem túl okos barátja. Gondoltam ha már rám írt beszélek vele... na kár volt. Nem tudom miből vonta le a konzekvenciát, hogy vevő lennék az elképzelésére, de hamar sikerült úgy kiakasztania, hogy a szemöldököm karcolta a felhőket, az állam meg lyukat ütött a padlóba meglepetésemben. Naív voltam, mert még az sem volt gyanús, amikor megkérdezte mikor járok Miskolcon. De mikor már azt mondta "vagy jöjjek fel én Pestre?" Na akkor már bűzlött a dolog, és kérdeztem is egyből, hogy Ő amúgy nem-e megnősült... dehogynem... de válasz: "amiről nem tud az nem fáj" meg a "vágynak nem lehet parancsolni" :/ Úgy ledöbbentem, hogy reagálni sem tudtam hirtelen. Először is, akkor sem kezdenék vele ha facér lenne, másodszor meg mi a fenének nősül meg az olyan ember, aki aztán bűntudat nélkül kalandozik mindenfelé?! Amit én vonok le konzekvenciát, hogy legközelebb ha rám ír, vagy nem reagálok rá, vagy nagyon csúnyán el fogom küldeni melegebb éghajlatra. Unokaöcsém meg seggbe rúgom, ha legközelebb találkozom vele, mert annak idején is Ő hülyítette be, meg adta alá a lovat. Nem is volt köztünk soha semmi, csak SMS-eztünk anno (annak is már több mint 10 éve). Jól felbosszantott. Egyedül unokatesóm miatt fogtam vissza magam, aki megkért, hogy ne legyek "szemét" a haverjával, mert Ő szeretne vele haverkodni. Így belegondolva unokaöcsém használt ki, hiszen én voltam az eszköz, hogy barátkozzon vele. Ez így leírva még bosszantóbb. Mondjuk jó pár éve már. Nem is idegesítem ezzel magam.

wyrcsy írta 19:41-kor

2011. november 15., kedd

Csajok - Margó, Evy, Ági ...

Miután belekezdtem leírni pár dolgot, ami elszállt leírhatnám megint, de lusta vagyok. Szóval csak röviden irkálok. :) Egyik nap (nov. 3) átugrott Margó, akivel kitaláltuk, hogy összehozunk valami jó kis csoportos programot, amire egyből rá is vágta, hogy "de az sem lesz valami aktív program, mert az egyetlen aktív részünk a szánk." :D Na itt a sok beszédre gondolt, de azért viccesen jött le. :D Amúgy igaz, minden barátnőmnek jó a beszélőkéje, és persze nekem is. :P Mindenesetre kitaláltuk, hogy akkor legyen valami jó kis Carcassone játszós csajbuli. :) Még nem találtuk ki mikor lesz. Másnap mikor átugrottam Evyhez vele is lebeszéltük a dolgot, hogy akkor elkezdek szervezni vmit. Margó most fogja csinálni a nyelvvizsgát angolból (na igen... nekem még tanulási fázisban van) remélem összejön neki. Én meg rá fogok gyúrni erre, hogy minél előbb meglegyen. De mégiscsak 30.000 Ft egy nyelvvizsga, amire most nagyon nincs pénzem. Ami a fiúzást illeti mondta, hogy kéne neki "egy olyan igazi parasztgyerek, aki nem paraszt." :D Na igen, ez annyit tesz, hogy tudjon dolgozni, de ne legyen bunkó. :) Na meg megbeszéltük, hogy az is fontos, hogy tudjon tüzet gyújtani fával, újságpapírral és gyufával. Nehogy már grillgyújtóst öntsön rá! :P Mikor oda jutottunk, hogy azért az is fontos, hogy szeressen minket, akkor egyből hozzáfűzte, hogy de ez két külön személy legyen, nehogy már mi legyünk a háreme. :D Szóval elröhögcséltük az időt.

Másnap (nov. 4) meglestem Evy lakását, amit a barátjával bérelnek, akiről megtudtam magas és kosarazik, mellesleg földmérő. A fürdőszobába olyan magasan volt a tükör a csap fölött, hogy lábujjhegyen állva is csak a homlokom láttam. :) Balázsnak ez tetszik állítólag, mert legalább nem kell lehajolnia. Én voltam az egyik törpe Hófehérke kecójában, ez a fordított mese. Második rész, mert az elsőben Ő ment a törpökhöz. :) Elszaladt az idő, már rég nem beszéltünk. Most adta le nemrég a szakdogáját, így hamarosan melóba is áll egyik kórházban a sebészeten szeretne, nővér. Remélem összejön neki a meló ott a közelben, akkor nem is kell sokat utaznia melóba.

Szombaton (nov. 5) pedig Ágival és néhány barátnőjével ültünk be egy jó füstös helyre a Deákon. Kapott valami gyerekvigyázós melót Angliába, ahova megy is ki egy évre. Nov. 8-án indult, szóval már várom is Tőle, hogy jelentkezzen milyen ott az élet. :) Ha jól emlékszem egy kettő és egy négy éves gyerekre kell vigyáznia. Ahova beültünk elég rossz szellőzése volt, csípte is rendesen a szemem a füst, még mindig nem bírom a bagót. Mellesleg a passzív dohányzás még rosszabb. Épp elég nekem, hogy 3 nagyszülőmet vitte el a rák, inkább igyekszem kerülni a bagósokat. Egyik lány (Anna, ha jól emlékszem) mondta, hogy másnap megy Aréna koncertre. Kíváncsi lennék hogy érezte végül magát. Az este azért jól elszaladt, így is 23 óratájt értem haza. Ittam ott egy jó kis forralt bort, meg fecsegtünk. :) Azért az vicces volt, mikor megmutattam nekik a könyvem, és ott tulajdonképpen mindenki irodalmi irányban tanult, csak én voltam ott építős, erre nekem lett előbb könyvem. ;) Viccesen jött le a szitu. Remélem Ági hamarosan jelentkezik, kíváncsi lennék hogy telik ott egy napja. :) Mikor hazaértem már kapart a torkom, azt hittem a hideg és a füst, de elkaptam anyutól valami influenzát, amit olyan 3 nap alatt legyűrtem. Erre jó a Grapefruit, a fokhagyma és a mézes tea, ami hála kézügyességemnek, minden ragadt a méztől. :)

Következő héten (11.11) pedig Mónáékkal ültünk be a Red roomsba, eltölteni egy szép kis estét. :) Na igen... innen olyan hajnali 4 körül keveredtem haza. Viszont sok barátommal tudtam jókat nevetni, beszélgetni... Lehettünk vagy tízen még ott, mikor átkarolva egymást még elénekeltük hamisan a jóbarátokat. :) Szép kis este volt az is, bár nem volt ott mindenki, aki számít. :)

wyrcsy írta 21:34-kor

Tanúpipőke

Ma elmentünk anyuékkal ruhát nézni nővérem esküvőjére, ahol én leszek a tanú. :) Ugyebár akkor illik megfelelő öltözékben megjelenni. Sikerült is találni egy szép elegáns ruhát. Világos lila és a szoknya része hosszú, de amúgy ujjatlan. Mivel pedig december elején lesz az esküvő, így néztem hozzá vmi hosszú ujjút, amit nem tudom már hogy a fenében hívnak. Valami blézer szerű anyag, a dereka pedig rövid. Szóval ilyen izét. :) A lényeg, hogy elegáns. Meg is mutattam magam nővéremnek, aki csak annyit fűzött hozzá, hogy nem ér jobban kinézni, mint a menyasszony. :P Megállapítottuk, hogy én vagyok Hamupipőke, aki készül a bálba. Viszont ha már tanú leszek, adjuk meg a módját, és legyek Tanúpipőke. :D Alig egy hónap... Mellesleg még egy érdekeset mesélt nővérem. Szokás ugye az esküvőn meggyújtani közösen a harmadik gyertyát, a sajátjukat meg elfújni, ezzel szimbolizálva, hogy elkezdődik a közös életük. Azonban ez az elfújkálás nem tetszett nekik, mert milyen már, hogy a saját életüknek vége... bár úgy is nézhetnénk, hogy ez jelenti azt, hogy most már a Mi van, és mindent közösen oldunk meg, mindent együtt csinálunk végig. A szokásos jóban-rosszban duma. A lényeg, hogy van egy B terv, miszerint kétféle színű homokot kapnak egyikük ilyet, másikuk olyat, amit összeöntenek, és a színes homokok összekapaszkodnak, és ez képviseli ugyanazt, amit a gyertya. Ráadásul ezt haza is lehet vinni. Ilyet még nem láttam, kíváncsi leszek rá, ahogy ott homokoznak az esküvőn. :)

Viper baba névkutatás

Baba fronton jelenleg annyi a fejlemény, hogy megtudtuk kislány lesz. :) Nevet még nem sikerült találni neki, így egyenlőre Vipernek hívom továbbra is. :) Persze csak ha tesóm nem szól éppen rám. :D Amúgy felmerült már Dorka - elvetettük, mert egy volt szomszéd kutyáját hívták így, az meg milyen már; Zorka - aki van is ismerőseik között, volt is vele egy sztori, hogy egy kislány mondta "Hogy is hívták azt a kislányt, akivel tegnap játszottunk? Orkán?" :D ; aztán felmerült Lili; Laura - valamiért mindig a sport szelet ugrik be erről a névről :) ; Bianka - Iminek nem tetszik, mert egyik ismerősét így hívják és nem szimpi neki ; most más név nem ugrik be, de egy-kettő azért lett elvetve, mert most gyakori. Szóval még nem dőlt el. Aztán persze talonban kell a fiúnév is, nehogy úgy járjanak, mint a reklámban. Mondjuk nem lesz rózsaszín a gyerekszoba. Sárga lesz. Már felvetettem nővéremnek, hogy rajzolhatnánk valami aranyosat a falra neki, ne legyen olyan snassz. :) Különben pedig szépen nő már nővérem hasa, már most akkora, hogy nem hinnék el, ez még csak a negyedik hónap. Mellesleg már lehet érezni néha, ahogy ficánkol benne a baba. Nekem még nem sikerült elcsípni, de nővérem már érezte. Érdekes lehet. Kicsit ijesztő is, hogy valaki ott rúgkapál az ember hasában, de azért biztos klassz. :) Kíváncsi leszek már arra, mikor kicsit nagyobb lesz, és nyújtózás közben majd kidudorodik nővérem hasán a könyöke vagy lába. :)

wyrcsy írta 18:23-kor

2011. november 13., vasárnap

:((( Elszállt pár dolog, amit nem tudtam megmenteni. Bejegyzések és kommentek immár tovaröppentek. Szerencse, hogy a nagyja megmenekült. Tanulság: Gyakran kell a biztonsági mentés! Ez kb olyan alap, mint a "próbálta már újraindítani?" Mindenesetre bosszantó. :/ Ráadásul a Sablont is szerkeszthetem újra, mert pár módosítás elszállt. Lassan már kitanulom a programozási nyelvet is. :P

"Kedves Bloggerek és Olvasók!

A freeblogot működtető szervereken a mai napon komoly hardware probléma keletkezett. A hardware hiba sajnos a napi mentést végző szervereinket is érintette, ezért a hiba észlelése után, hosszas próbálkozásunk ellenére sem sikerült visszaállítanunk a blogokat a napi mentésből.

Más lehetőség híján a legutóbbi archivált állapotot tudtuk csak visszaállítani.

Minden felhasználónktól elnézést kérünk az okozott kellemetlenségért!

Az elveszett bejegyzések visszahozásában esetleg segítség lehet a cache-elt google vagy más kereső tartalmak átvizsgálása. Akinek volt blogexportja, az kérjük, küldje el a nemmukodik@freeblog.hu címre, és beimportáljuk.

Magyar Vendor Kft."

wyrcsy írta 21:40-kor

2011. október 26., szerda

Mesélnek a csillagok

Nem tehetek róla, hogy bonyolult vagyok, benne van a csillagokban. :)

A nevem alapján a numerológia azt mondja: "A számmisztika egyik mesterszáma, amely a nagy lehetőségek mellett rejtett veszélyeket is tartogat. Uralkodó bolygója az Uránusz. Tehát akinek születési adatai, vagy nevének betűi a 11-est adják ki, az rendkívül energikus, a világ megváltoztatásának szándéka vezeti. Hogy jó irányba, vagy rosszba, az nagyban függ születési bolygóitól, illetve a számmisztika által kapott többi értéktől is. Egy biztos, nehezen tud szót érteni kortársaival, mert az emberek többsége nem tudja követni gondolatmenetét." - Szóval nehéz követni az eszmefuttatásaimat (csoda ha én lépést bírok tartani magammal). :) Az pedig, hogy milyen irányba szeretném megváltoztatni a világot (jó vagy rossz) még nem tudtam meg, pedig kíváncsi lennék rá. :D Lehet amikor azt gondolom jót cselekszek, akkor igazából nem is, de arról akkor nem tehetek, hiszen ezt írták nekem a csillagok? :D

"IKREK aszcendens: Ha túl sok az információ, elveszik a lényeg. A lényegre aztán már nem marad idő.

Veled mindent meg lehet beszélni és mindenhez hozzá tudsz szólni. Jól beszélsz és írsz, széles a látóköröd, kíváncsi vagy.. Színes egyéniség vagy, néha túl színes is, ezért nehéz téged kiismerni. Fontosságodat jólértesültségeddel is erősíted. Figyelemre vágysz, de nem figyelsz oda másokra. Akkor vesznek igazán komolyan, amikor a lelkedet is bele tudod adni, nem csak a tudásodat, ismereteidet, és amikor különbséget tudsz tenni a fontos és jelentéktelen dolgok között." - A "mindenhez hozzá tudsz szólni" rész elgondolkodtató. Nem hinném, hogy a karburátorok működési elvének elemezgetésében túlságosan is otthonosan mozognék. :) Bár azt már tudom, hogy más néven porlasztónak nevezik, az is valami. :) Jó tudom, bizonyára ezt a részt nem így kell értelmezni. :)) Ez is azt mondja, hogy nehéz kiismerni, bár ha azért mert olyan színes egyéniség lennék, akkor ez nem is olyan rossz dolog?! :) Az pedig igaz, hogy nehéz lekötni a figyelmem, de azért figyelek másokra is "általában". Ezen a téren volna min fejlődni azt hiszem. :) A fontos és jelentéktelen dolgok között különbséget tenni... ez is elgondolkodtató. Igyekszem figyelmesebb lenni.

wyrcsy írta 20:22-kor

2011. október 24., hétfő

"Hö"

A héten átlestem Adáékhoz, odaadtam Iminek az ajándékot, amibe bele is hallgattunk. Jó kis nyugis M.Bublé. :) Imi mondta is, hogy be kéne tenni a kocsiba, és akkor menet közben is hallgathatnák, mire Ada azt mondta még bealudna menet közben. Szerintem csak lenyugodna, úgyis folyton szid mindenkit az utakon. :)) Teáztunk, beszélgettünk... egész jól haladnak a tatarozással. Még a nagyszoba és kisszoba van hátra, de elvileg most hétvégén a nagyszobában leszedték a tapétát. Kitaláltuk, hogy beteszünk egy DVD-t, így megnéztük az Elrabolva című filmet. Nos, érdekes volt. Maga a film jó kalandos volt, de a vége zavart. Annyira megszoktam Bruce stílusát, aki az egész világot megmenti folyton. Természetesnek vettem, hogy megmentünk mindenkit. A legrosszabb belegondolni, hogy ilyen dolgok nem csak megtörténhetnek, hanem valószínűleg meg is történnek. Jól felbosszantottam magam ezen. Mondtam nővéremnek, hogy ha Őt elrabolják, biztos lehet benne, hogy megyek kimenteni, aztán ha nem jön össze majd űzhetjük együtt a bizniszt pechünkre, de akkor majd Api kiment minket, hisz Ő egy hős. :) Na igen, valószínűleg én sem tudom felmérni a korlátaimat, de különben is, ha elég elszánt valaki, akkor már a belőle áradó magabiztosság is elég ahhoz, hogy elbizonytalanítsa az ellenfelét. Mindenesetre inkább menjünk biztosra, külföldre csak pasikkal utazzunk. :)

Tegnap anyával Töltött dagadót csináltunk, és még az készült a sütőben gondoltuk kártyázunk egyet. Olyan szinten lusta voltam, hogy azt mondtam rabló römizzünk, és mivel olyan fárasztó kimondani, és hosszú is a "mehet" így csak hümmögjünk egyet, vagy mondjuk, hogy "hö". Nos, rég nevettem ennyit. :D Ültünk csendben kártyázva, és néha mondtuk, hogy "hö". A röhögéstől egész jól felfrissültem. Azért a lustaság és kreativitás egész vicces ötleteket szül. :D

Valamelyik este meg zenemaratont tartottunk anyáékkal. Most Ők mondták a kívánságlistát. Na nem volt könnyű dolgom, mert nem tudtak ám rendes dalcímeket adni. Azért kicsit leizzadtam, mikor az instrukció annyi volt, hogy Deep Purple-től a "ta-ta-taaaaa-ta-ta-taraaa-ta-ta-taaaa-ta-raraaa" :D Nos elárulom, a megfejtés: Smoke on the water. Volt egy hasonló, amibe viszont beletört a bicskám. Az a "tü-tü-tü-tü-türü-tü" volt. :D Na mondom, még az előadót sem találom, akkor hogyan jöjjek rá. Erre Api mondta, hogy de mondja a "tü-tü-tü-tü-türü-tü"-t kell keresni. :D Mondom, telefonáljunk be egy rádióba, hátha Ők tudni fogják. Azért a többivel már könnyebb dolgom volt. Volt még Felkelő nap háza , Tobacco Road , egy kis Barry White , és végül... egy alapmű, amire keresési insturciónak csak annyit kaptam, hogy "You need fúlé". :D Ezen a "fúlé"-n jót nevettem. Még abban sem voltunk biztosak Deep Purple vagy Led Zeppelin. Végül rátaláltam. Whole lotta love. Ezen nőttem fel. A nyugis zeném. Ja igen beszélgettünk arról, hogy amilyen zenét a gyerek az anyja hasában hall, attól később is megnyugszik. Ezek szerint nekem a Rock zene a pihentető? :) Vicces. :) Lehet unatkozós perceimben ezért gitározok a tollseprűn. :P Hehe... mellesleg Api is előadott egy gitárszólót (gitár nélkül persze, saját hangeffektekkel), majd mikor este néztünk valami filmet, és megjegyeztem egyik szereplőre, hogy "Ez teljesen őrült, kezdem megkedvelni", mire Api annyit mondott, hogy "Én sokkal őrültebb vagyok, engem miért nem szeretsz?" :D Jót nevettem rajta, és mondtam is neki, hogy már hogyne szeretném. Kapott egy ölelést is meg puszit, hogy elhiggye. :) Azért szomorú, ha ez egyáltalán felmerül benne. Lehet, nem tudom jól kimutatni az érzéseimet, de az még nem jelenti azt, hogy nincsenek. Most pedig szaladok a postára feladni egy könyvet. :)

wyrcsy írta 14:04-kor

2011. október 17., hétfő

"Szélkirálynő" :)

Úgy tűnik új sportágat fedeztem fel, pontosabban úgymond "rég űztem" ezt a sportot. :) Elszoktam kicsit a magas sarkútól, de nem mehetek mindenhova edző cipőben. Csajokkal olyan fél órát kóvályogtunk szombat este egy városban kaja után kutatva, végül egy benzinkútnál vettünk Pilóta kekszet. Nem is értem, mit esznek ott az emberek, ha nincs nyitva már a bolt? El vagyunk kényeztetve. :) Mellesleg jó hideg is volt már, így ölelgettük egymást, úgy mentünk a nagy szélben. Közben énekelgettük a jóbarátokat, és nevettünk az "egy fázós alkonyon" résznél, mert az most eléggé aktuális volt. :) Mellesleg az úttesten mentünk, mert a járda hullámzott, és párszor majdnem pofára estünk. Ilyen kocsiforgalom még itthon sincs, mint ami ott volt. Biztos mindenki kocsiba pattan, ha megéhezik, hiszen kaja semerre nem volt. Érdekes. Jó későn estem haza, így vasárnap 11 körül kóvályogtam ki a szobámból. Amikor is a program R2D2 megsétáltatása volt. Ja igen, így neveztem el a porszívót, mert egy pihent pillanatomban felfedeztem mennyire hasonlít rá. :) Aztán MB-t hallgattam, és elszaladt a nap.

Ma pedig Anyáékkal mentünk vásárolgatni. Kivételesen én vezettem, el is szoktam már kicsit Apa kocsijától, de azért viszonylag hamar újra összebarátkoztunk. :)  Kaptam egy jó meleg pulcsit, meg vettem vmi meglepit Imi szülinapjára. Ohh és gondoltam hódolok ennek az új sportnak, és magassarkúba mentem, amit kocsiba szállásnál mindig átvettem, mert abban nem lehet vezetni. Vicces volt. Anya meg beszólt Nekem, hogy "Szélkirálynő". Nézek rá, hogy ez meg hogy jött, erre mondta, hogy úgy libbenek itt a cipőmben, mint egy szélkirálynő. Na nem tudom az hogy libben, én nem látom magam kívülről. Mellesleg még nyáron egyik szomszédommal futottam össze, aki meg azt mondta "Libbensz, mint egy kis angyal". Szóval megállapítottam, hogy tudok libbenve közlekedni, bármit is jelentsen ez. :)) Amúgy pedig szerintem ellustultam mostanában, mert komolyan mondom reggel olyan izomlázam volt a combomban... gondolom a cipő miatt. Ez tényleg egy sport. :) Hehe... hazafelé jövet pedig Apa be is szólt, hogy túlléptük az ötvenet, mire mondtam Neki, hogy csak Ők, én még csak 26 vagyok. :D Na igen, Ő nem a koromra értette, de utána inkább csak nevetett és nem szólt be megint. ;)

Amúgy nem sok minden történt mostanában. Melóba nem hívnak vissza. Diákmunkát nem csinálhatok, mert nem vagyok épp diák, szakmámhoz nincs meg a diplomám, máshoz a nyelvvizsgám, vagy csak szimplán van rátermettebb egy adott munkakör betöltésére. Írni fogok egy beosztást magamnak, mert úgy látszik máskülönben nem veszem rá magam a teendőkre. Napirendem lesz, órákra bontva a tennivalókat. Belecsempészve az angolozást, és a diplomamunkámnak nekiesek, meg amit kaptam Ritától pályázatot meglesem, és próbálok arra összehozni valamit. Nem hagyom magam letörni, csak csinálni kell, aztán úgyis rendeződnek a dolgok. A vízhez is elég csak hozzáérni, aztán elindulnak benne a körök. A sok kis apró lépés... A sors fintora pedig a titokzatosság, de ez nem feltétlenül rossz dolog. Csak teszem, amit kell. Optimizmus van dögivel, de kell is, hiszen csak az visz előbbre, ha pozitívan állunk a dolgokhoz. Emlékszem középsuliban tesiórán jött ez jól sokszor. Mikor például egy lécen kellett átugrani, néztem milyen magasan van, és gondolkodtam menne-e ez nekem, majd egyszerűen kizártam mindent, és csak arra figyeltem, lejátszottam a fejemben mit szeretnék, majd ahogy elképzeltem nekiláttam megvalósítani. Nem tudom hogy csinálom, de erre az időre teljesen ki tudom zárni a külvilágot, majd mikor végeztem, úgymond "visszatérek a valóságba" és magam is meglepődöm, hogy tényleg összehoztam. :) Lehet itt az ösztönzés egy puszi volt, mert egyik osztálytársam azt mondta ad egy puszit, ha megcsinálom. A végén be is hajtottam tőle. :)) Bizonyára ezért van az is, hogy aki átgázol másokon előbbre jut, aki meg mindenkit maga elé enged félresöprik. Nem kell / sőt nem is szabad másokon átgázolni, de nem szabad hagyni, hogy félrelökjenek, el kell hinni, hogy valamit meg tudunk csinálni, és ez a magabiztosság úgymond a belsőnkből sugárzik az emberek felé. Szóval majdcsak összejön valami munka. "Kicsit" megpróbálom összekapni magam.

wyrcsy írta 17:31-kor

2011. október 9., vasárnap

Fotós Tánti

Tegnap volt unokanővérem esküvője, amire engem kértek fel fotósnak. Kíváncsi leszek milyenek lettek a képek, mert a vőlegény gépével fotóztam. Egy-két képet már láttam, azok egész jól sikerültek. :) Persze én lehetek elfogult is. Az biztos, hogy rengeteg képet csináltam. Ez van, ha a kezembe kerül egy fényképező, folyamatosan kattogtatom. Azonban szerintem pont így születnek a jó képek, mert nem pózolnak, hanem sikerül elcsípni a spontán pillanatokat. Azért készült egy-két pózolós kép is. :) Továbbá a végén Zoli elvette a gépet tőlem, hogy azért mégse maradjak le én se, és csinált rólam és a húgáról (Ő volt az egyik tanú) illetve rólam és unokanővéremről is képet. Anitán nem volt sok smink, a ruhája sem volt túl sok, hanem viszonylag egyszerű, de nagyszerű ruha volt. :) A fátyol meg olyan nem is tudom, de tetszett. :)) Szép menyasszony volt. Előtte biztos izgultak, mert úgy láttam a képeken még olyan visszafogott a mosolyuk. Utána viszont széles vigyor (családi vonás) és valami felszabadult boldogság. Az esküvő gyorsan lement, de egészen más úgy, ha végigfotózza valaki. Külön bejárásom volt mindenhova, és ott cikázhattam kedvemre a géppel. Nagyon élveztem a helyzetet. Legalább nem kellett a fenekemen ülve csöndben végigülni. Jó kis elfoglaltság volt ez nekem. :) A végén mondtam Zolinak, hogy poénból csináljuk azt, hogy beülnek a kocsiba, mintha elmennének, és fotózom, ahogy elgurulnak, majd visszatolat a fényképezőért. Ezen jót nevettünk, és persze meg is csináltuk. Mikor visszajöttek még poénból belógattam a kocsiba a gépet, és csináltam egy képet Anitáról, ami szerintem nagyon jól sikerült. Na mondom, ez a legjobb kép, pedig vaktában lőttem. :) Aztán odaadtam a gépet, megköszönték, hogy fotóztam, mire csak annyit mondtam akkor köszönjék, ha látták a képeket. Nem attól jó fotós valaki, mert kattogtat, meg pózol egy géppel a kezében. :D Egyszerű polgári esküvő volt, csak a családdal, és utána sem akartak sehova beülni lakomázni. Mint kiderült Zoli családjában sok a vita, így ezért vetették ezt el. Mindenesetre az újdonsült feleség családja beült még utána a MixR-be. Ettem egy isteni finom hagymalevest cipóban, és persze utána küldtem pár palacsintát is. ;) A MixR-ben Geri ült velem szemben, és olyanokat nevettem rajta... vannak ám grimaszai a kölöknek, és olyan igazán vásott/nyüzsgős gyerek. :) Szóval az esküvő jól sikerült, én jól éreztem magam. Így még sosem láttam. :)

A másik, amiről most már szabad beszélnem... pár hónap múlva Nagynéni leszek. :) Bizony, nővérem babát vár. Már nagyon várom, hogy lehessen gyurmázni a lurkót, meg hogy olyan édesen kacarásszon. Jujj... meg azt, mikor farolva közlekedik (az a kedvenc babakorom). :) Már két ultrahangfelvételt is láttunk. Egyiken ficánkolt ezerrel, kis nyüzsgős... a másikon pedig pihizett, de ott láttunk 4D-s felvételt is, amin kivehető volt, hogy cumizza az egyik úját, a másik kezét meg a feje mellett felemelte, mint Superman. :)) Még nem tudjuk fiú-e vagy lány, így a Vipertől kezdve a Babszemig volt már mindenféle. A Vipert az apja találta ki, mert a felvételen olyan volt a szeme, mint annak a kocsinak, amit Vipernek hívnak. Pasik. :) Azért persze ez annyira megtetszett, hogy anyával azóta is így szoktuk emlegetni. Valamelyik nap lengő tekéztünk, és Api vicces kedvében volt. Gondolta kitalál mindenkinek valami fantázianevet a játékhoz. Én lettem "Viper Tánti". :)) Tiszta lökött vagyok, de nekem tetszik, annyira jól hangzik. :)) Olyan jó, hogy lesz egy apróság a családban, már nagyon várjuk. Adáék meg már két éve jegyben járnak, de a lakásfelújítás meg sok meló miatt annyit tologatták az esküvőt, hogy az csak valahogy mostanában lesz. A felújításban meg bele kell húzni, mert mikor jön a baba már mindennek helyén kell lennie. Jut eszembe, esküvő után csináltam egy képet tesómról és a vőlegényéről, amint éppen a hasát simizi nővéremnek, Ő pedig olyan szeretettel néz rá. Ezek a pillanatképek azok, amikért érdemes fényképezni, ezek azok a pillanatok, amiket bármikor jó lesz később visszanézni, és a gyerek ha megszületik és kicsit nagyobb lesz, boldogan látja majd, hogy a szülei mennyire szerették/szeretik egymást. :)

wyrcsy írta 20:59-kor

2011. szeptember 23., péntek

Koncert, könyv...

Úgy tűnik az utóbbi időben úgy telnek a hónapok, mintha csak egy-egy nap telne el. Néha már kiakadok, és kiáltani tudnék, hogy álljunk már meg levegőt is venni. Múlt héten kedden "beavatás" volt, most hallhattam először élőben Tankcsapdát. Most már tudom mit jelent a tömeg közepére állni. Hajjaj... első szám után úgy leizzadtam, és nem csak azért mert alig volt levegő, vagy mert egy halom pasi vett kűrül :D hanem mert volt ott nagy ugrálás, meg jaj nekem, bepörögtek és úgy repültem ott köztük, mint Tibi bácsi pöttyös labdája. :) De azért jó volt, adták a hangulatot. Csupa tombolós szám volt, így verejtékben tocsogó hapsik vettek körül. Na mondom magamban, hova kerültem? :) Az is vicces volt, amikor egyik srác rám nézett, és úgy ordította a szöveget. Na azt a dalt épp nem ismertem (szégyenlem is magam), így csak vigyorogtam a gyerek arcába. :) Amire meg engem nehéz rávenni, na ott sikerült. Nem tudom mennyire magamtól, és mennyire a mozgó padló dobálásától, de ugráltam is olykor-olykor. Egy ilyen koncert felér egy konditeremmel az biztos. Az is jó volt, mikor a bejáratnál motozás volt, és megálltam a pasi előtt (aki motozott) széttárt karokkal, hogy na gyere, mire Ő intett, hogy menjek tovább. Gondoltam is magamban, hogy biztos olyan vékonynak talál, hogy még egy fogpiszkálót sem tudnék elrejteni a hátam mögött, de szimplán csak külön női motozók is voltak. :) Nos, ez a buli volt az egyik szülinapi ajándékom. Időnként azért az ilyen buli sem rossz, hogy kieressze az ember magából a feszkót. :)

Azért rossz, hogy ritkán veszek erőt magamon, hogy leüljek leírni pár dolgot, mert közben felejtek is. Ja igen, ettem egy akkora hamburgert mint a fejem, pedig épp nem is voltam éhes. :) Mi is volt még? Kaptam névnapomra papucsot, ugyanis a másik durván szét volt már menve. Harcedzett volt már kissé. :) Meglepett egy IndiJán egy Szilaj mesével (jó kis mese). :)) Ohhh... és a lényeg... megkaptam ajándékba álmaim könyvét! :) Már nagyon régóta kerestem. :) Angolul van, így kicsit frissítenem kéne kopott, és gyér angolomat, de a könyvért mindent. Mostanában nem sokat moziztam, mondjuk úgy havonta vagy még ritkábban egy film. Most legutóbb a Thort néztem meg. Jók az ilyen elvontabb filmek. :) Most valahogy semmihez nincs kedvem, lehet keresek vmi jó kis mozizni valót. Ami pedig még fontos: "anya" lettem! :) Kíváncsi leszek mit szólnak majd a "gyerekemhez", amiből 5-6 példány ott szunyókál az OSZK alagsorában. :) Mondhat bárki bármit, szerintem ez igenis nagy dolog, és én büszke vagyok magamra. :) Erőt vettem magamon, és csak azért is végigcsináltam, nem bújtam el. Kicsit ijesztő, de mégis megkönnyebbülés, hogy szabadon engedtem a gondolataim. Most már nem csak az enyém, hanem mindenkié, aki olvassa. Ha belegondolok azért zajlik az élet mostanság...

wyrcsy írta 21:19-kor

2011. szeptember 5., hétfő

< A válasz megérkezett, nem megyek sehova! :) >

Úgy néz ki maradok itthon. Tudom nem kéne örülnöm, valamiért mégis örülök neki, mert nagyon nehezen szakadtam volna el. Most azonban elmerülök az itthoni álláslehetőségek keresgélésében. :) Valami csak összejön.

wyrcsy írta 12:46-kor

2011. szeptember 4., vasárnap

Ünnepeltünk

Szóval ilyen, amikor az ember szívét-lelkét beleadja a sütésbe/főzésbe? :) Tényleg ott van. :) A hortobágyi-húsos palacsinta nagyon finom lett és a Vadas  is. ;) Már megint degeszre ettem magam. A végén még visszaszedem végre az elkószált kilóimat. :D Volt ajándékozás, kaptam egy fekete nadrágot (nem meglepő, együtt vettük), egy felsőt és egy rakás csokis perecet. :D Bár gitáron nem játszotta el Nekem senki ma a szülinapos nótát, azért "énekeltünk". :) Bizony már olyan is volt, hiszen a jó barátok mindig szolgálnak meglepetéssel. :) Kaptam egy ruhát is, no meg magamnak is vettem egyet. :)

Lengő tekéztünk is, amiben Ada utolsó előtti lett, de még így is duzzogott. :) Anya nyert, meg is lepődtünk. Biztos kiment este gyakorolni, még mi aludtunk. :D Én második lettem, szóval magam sem értem hogyan, de legyőztük ma Apit. :) Imi meg bebizonyította, hogy nem tud rajzolni, mert olyan módon ábrázolt engem, mintha vagy tízszer ennyi kiló lennék, hegyes fogakkal (amit egy vadállat megirigyelne) és olyan tokával... na szép :D Szóval szépen elrepült ez a nap is. :)

Holnap pedig nyomozhatok az egyetemen, hogy lesz-e diploma mérőgyakorlat ebben a félévben, vagy mehetek passzívra. Bár most rezeg a léc munka ügyben is, így nem tudom még mi lesz. Jó lenne, ha itthon kapnék valami melót, mert nem nagyon szeretnék olyan messze kiköltözni, pláne egy évre. A pénz meg kell, mert lassan már nincs miből kaját venni se, szóval lehet az egyetem félévére szánt pénzt most nem is engedhetem meg magamnak, hogy befizetem, mert szükség lehet rá. Az ember meg ne legyen stresszes. Agyalok és igyekszem megoldásokat találni. Az élet mindig nevel valamire, és csak azt tanítja meg küzdeni, aki hajlandó tanulni. Szóval szemeim nyitva és élünk a mának, tegyük meg minden nap amit csak lehet.

wyrcsy írta 22:18-kor

2011. szeptember 3., szombat

Évadnyitó lengőteke bajnokság

A hétvégén nagyjából elkészültünk az előtetővel, hétfőn összeállítottuk a lengőtekét és már játszottunk is egyet. No nem is kérdés ki nyert. Nem én. :) De ezért jó hárman játszani, mert mindenki dobogós. Holnap jönnek át Adáék, tartunk is szerintem egy újabb bajnokságot. :) Ma kb azzal ment el a nap, hogy beálltam "konyhai szolgálatra". Kiültünk a teraszra és két darázscsata között összehoztunk egy rakott krumplit, zöldséget pucoltunk, majd bent megcsináltunk a vadas alapot, pirítottunk zsemlekockákat a gombóchoz és csináltunk pörköltet a Hortobágyi húsos palacsintához. hmm... a rakott krumpli isteni volt, mint mindig. Jól teli is ettem magam. :) A többi is biztos finom lesz holnap. :) Ünnepeljük a szülinapom és nővérem névnapját egyben. Azért vicces, hogy vettem magamnak is ajándékot, csak nem bírtam megállni. :D Nem tehetek róla, válogatós vagyok, de ha valami megtetszik, akkor az nagyon. :) Úgy számoltam legalább 80 szülinapi jókívánságot kaptam idén, de ilyenkor látszik kiket hanyagoltam el mostanában, mert most nem írtak. :( Bár sokan tavaly is elfelejtettek és nagyon rosszul éreztem akkor magam, hogy alig van olyan, akinek eszébe jutottam, így ez az idei különösen jól esett. :) Most, hogy másik telefonom van az emlékeztetők is elszálltak, így én is lemaradtam szerintem az övékről. :/ Bánt is a dolog. Az is szomorú, hogy a rokonsággal bár igyekszünk valamennyire tartani a kapcsolatot ez a szülinapozás teljesen kihalt, még egy ingyenes üzenet szintjéig sem terjed. :( Nem is értem miért olyan fontos ez nekem, valahogy az összes ünnep kezdi a szememben a varázsát veszteni. Egyedül a karácsony maradt meg olyannak, amilyennek lennie kell.

wyrcsy írta 20:48-kor

2011. augusztus 14., vasárnap

Balaton, építkezés, miegymás

Rég nem írtam. Eközben voltam egy hetet balcsin, meg itthon is haladtunk szépen az előtetővel. Ráadásul tegnap főztem nokedlipürét. :D No igen, ez utóbbi egy rosszul sikerül nokedli próbálkozás volt. Anyáék őszintén megállapították, hogy ez most sz@r lett, de azért mind elfogyott. :D Gyakorolni kell, ez a titok. Még lesz pár izgalmas kísérletezésem rajtuk, de azért nem vagyok szerintem reménytelen eset. :P

Alsóörsön sátoroztunk egy hétig Tubiéknál, olyan 8-25 fő (változó létszám). A sátram sikerült úgy felverni, hogy amint kilépek egy fél méteres zsupsz kigurulhatok lejtő, szóval kaptam is egy löketet minden kimászáskor. Azért vicces volt. Elemlámpám persze nincs, így egy olyat kaptam, amit folyamatosan nyomva kell tartani. Elég vicces fél kézzel kotorászni este. Csináltam egy sátordiszkót, mert belőttem hol a pizsamám, "irányba" tettem, majd fény le és belebújtam. Na igen, tudom... minek az? Felesleges macera. :P Így is még a jó meleg tréning felsőmbe is belebújtam, meg a hálózsákon kívül még egy plédet magamra vettem, mégis majd megfagytam első nap. Másnap fejtegettük is az okát. A hálózsákot összehúztam, de a sátrat nem egészen. Nekem úgy rémlett a külső részt sosem húztuk be. Lehet tévedtem. Másnap este már nem fáztam. :) Szúnyogok nem igen voltak, mert valami szúnyogriasztóval töltött fáklyákat vagy mit gyújtottunk, ami elkergette őket. Hangya volt viszont dögivel, és még csíptek is, de csak anyát. Válogatós hangyák voltak. Ő volt a kiválasztott. ;) Voltak tücskök, sáskák... tényleg... egyik este számítottunk arra, hogy nagy vihar lesz, így lebontottuk a sörsátor ponyváját és csak a váz alá ültünk be vacsizni, mikor megláttam ahogy a vázon mászik egy sáska. Az azért elég vicces volt. :D Miután az idő eléggé felhős volt, így többnyire bikáztunk egész nap. Vagyis kártyáztunk. Ökörkör a játék neve, és minimum 4 fővel jó játszani, de lehet tízen is. Én jókat nevettem már a vége felé, mert akármit csináltunk a végeredmény nagyjából mindig ugyanaz volt. Aki a legtöbbet vitte az lett az Ökörkör elnöke, szóval Api kiérdemelte az "Elnök úr" nevet. :D Egyik nap jó időnk volt, akkor lementünk a partra, de a víz hideg volt, így nem mentem be. No meg nem úsztam, mert kaptam egy kis meglepetés balcsivizet a hátamra Bálinttól. Nem nagyon örültem, csak egy visszafogott majdnem káromkodást eresztettem el. Bálint csak 6 éves, nem akartam Én megtanítani a csúnya beszédre. Amúgy amennyire nem volt mit csinálni volt, hogy vele ültem le Star Warst nézni. Csináltak a Klónok háborújáról valami számítógépes mesét, és külön részekre darabolva valami kütyün lestük. Nem vagyok túlzottan képbe. :D Bográcsoztunk vörösboros marhapörköltet, lecsót... egyik nap Adri csinált palacsintát. Már hiányzott a citromos palacsintája, olyat még sehol máshol nem ettem. :) Csutiék jó fejek voltak, Gábor lefárasztott rendesen a vicceivel. Akárcsak Margó vagy Imi, nyomta az egyperceseket. :) Amúgy most nyáron lesz az esküvőjük Gáboréknak. Jól is teszik, aranyosak együtt. Krisztáék kicsit lefárasztottak. Lehet csak Nekem olyan beidegződés mindent megköszönni, vagy mondani hogy szívesen és más nem használja olyan gyakran, na de valamennyire... Nekem fura volt. Ami még megmaradt, az a gyerekszülésről mesélt története. Szerintem horrort kéne írnia, úgy mesélte el. Azt mondja "kirobbant belőlem a gyerek", na kész. Az biztos, hogy a sztorijai mellett enni nem lehetett. Anya mesélte, hogy volt egy érdekes beszélgetésük. Kérdezte anyumtól mennyi idős vagyok. Mikor megtudta, azt mondta ő max olyan 20-nak nézett. Ez már előrelépés, hiszen még előfordul, hogy személyit kérnek Tőlem. Erre Csuti azt mondta, hogy rám néz azt mondja húsz, de beszél Velem pár mondatot, és akkor meg már 32. Kaphat nő ennél szebb bókot? :)) Fiatalabbnak látszom, de érettebben gondolkodom a korombelieknél?! ;) Mint mikor Api mondta nővéremről, hogy egy nagyon szép csaj, de ha kinyitja azt a nagy száját megijeszti a fiúkat, és Én pont az ellenkezője vagyok. :D Na igen, nem nagyon tud bókolni, szóval mivel sokat Tőle tanultam így Én sem mindig tudok. :)) Lényegében jó volt a nyaralás, de utolsó nap már úgy örültem, hogy végre indulunk haza, mert még egy nap, és kiabálok. Mikor hazajöttem mentem is a lányokkal egy élőzenés buliba, jót mulattunk. :)

Az előtető már egész látványos. Egyik alkalommal úgy egy méter magasból a kezemre ejtette Api a pillanatszorítót, és káromkodtam egy cifrát, amire annyi volt a reakciója, hogy tartsam függőlegesen a gerendát, ne mozogjak, meg vigyázzak, hogy ne essen a fejemre a másik,  amit leszorított volna vele (kis 4 méter hosszú 10x10-es gerendácska). Sosem volt az a sajnálós típus, de mivel Én sem vagyok pasiból így potyogó könnyekkel tartottam azt a nyavalyás gerendát függőben. Persze igyekeztem a pólómba törölni, hogy ne lássa, mert akkor még be is szól. A kezemnek végülis nem lett baja, csak egy hétig volt jó érzékeny. Most hétvégén azért már kevésbé fájdalmasan ment a munka. Egyik palló most is majdnem leütött, de szerencsére nem talált el. Jó szakma ám az építőipar. Festettem, majd segítettem az összeszerelésekben. Azért kedves Apitól, hogy olyan jó véleménnyel van az erőnlétemet illetően, de amit Ő megtart egy kézzel, azt Én néha még két kézzel sem. Mindent egybevetve jókat nevettünk, bár volt hogy rám szólt ne nevettessem már a szövegemmel, mikor nehezet emel. :P Tegnap lecsúszott a létráról és beszorult a lába. Szerencsére csak kicsit lezúzta, de nem tört el. Meg egyszer nézi a kezét, hogy "jé, vérzik.", nem igen szokta észrevenni az "apróbb karcolásokat".. Mindent egybevetve ép bőrrel megúszva halad a munka. :)

wyrcsy írta 23:29-kor

2011. július 17., vasárnap

Születhettem volna pasinak, ha már nőnek lenni nem kifogás :)

A Július 09-ei bulit most nem is nagyon ecsetelném. Odaúton jókat nevettünk, zenét hallgattunk a buszon, hazafelé meg bealudtam, majd leszálltam valahol, ahonnan nem ment éjszakai, így egyedül elindultam az éjszakába. Útközben láttam két mentőautót, két részeget, egy "éjszakai románc" maradékát... szerencsére nem kötött belém senki és nyugisan hazajutottam. Persze közben fellestem a csillagokra, és kértem tőlük, hogy vigyázzanak rám. :) A buli jó volt, így megérte menni úgy is, hogy csak 3 órát aludtam, és hajnali 4 körül estem haza. Ekkor aludtam 5 órát, másnap meg mászhattam ki a tetőre.

Július 10/Július 16-17 Az volt a program, ami most 7végén is, így végre blogolásban is utolérem magam. A 45°-os tetőn 40 fokban festettem a kutyaólt (aminek gyengébbek kedvéért semmi köze a kutyákhoz :) ), pontosabban az alapozót kentem rá, így persze mindkét kezem tele volt, a karcsú 2,5 cm vtg lécekre bíztam magam, hogy le ne essek. Miután az alapozóval végeztem, Apinak tartottam a 15 kilós festéket, ami szerencsére már csak félig volt, ekkor anya kilesett a tetősíkablakon, hogy szeretne fényképezni, de nem tudja hogy kell beletenni az elemet. Magyaráznom nem sikerült, kiadta a gépet meg az elemeket Nekem. Egyik lábammal és kezemmel tartottam a vödröt, másik lábammal betámasztottam magam, majd a másik kezemmel egy kézzel próbáltam a gépbe belevarázsolni az elemeket. Sikerült! Szerintem jelentkezhetnék ezzel a mutatvánnyal a cirkuszba is. :P Mikor úgy döntöttünk a többi marad jövő7re (azaz most 7végére) leültünk meginni egy sört. Ekkor mondtam is Apinak, hogy "Tudod mi a jó az építőiparban?" kérdezte: "Mi, a kosz?" Én: "Nem, a sör!" :D Szép szakma ám ez. :) Most 7végén befejeztük a festést, a túloldalon már kicsit körülményesebben másztam ki, a cserép is szanaszét égetett, ha véletlenül hozzáértem. Elöl a deszkákat kentem barnára, és nevettem egyet magamon, hogy tényleg szépen lehet barnulni a tetőn, bár esetemben a barnulás a barna festék volt, amivel szanaszét fröcsköltem magam. :) Miután pedig csak hígítóval jön le, így majdhogynem hígítófürdőt vettem a végén. Kész lettünk egy időre, bár az ereszcsatornát még meg kell majd csinálnunk, meg egy-két gerendát festeni, ami az előtető lesz majd hátul. Hiába mondtam Apinak, hogy parás kimászni a tetőre az ablakból, nem hatotta meg, miután több hétig dolgoztam már ácsoknál. Pedig tényleg parás volt. Mondtam neki, hogy hol van az apai féltés, hogy szegény kicsi lánykája vigyázzon magára, erre csak mondta, hogy "Na, másszál már!" :D Jót nevettünk. :D Miután végeztem, porszívózhattam össze, meg terítettem ebédhez, ami után vagy fél órát pakoltam össze meg mosogattam, mert elég nagy rumli volt. Szóval most 7végén a fiús-lányos dolgokat is csináltam, és úgy elfáradtam, mindjárt mentem bealszom. Ráadásul féloldalasan pirított a tetőn a nap, így egy félkész grillcsirkére hasonlítok most. :D Szóval eseménydús 7vége volt. :) No meg rájöttem miért is nem festettem szinte sose a körmeim. Viccesen fest most ahogy a festék is telefröcskölte. Na majd csinálok vele valamit, hogy emberek közé mehessek megint. :) Különben pedig testedzésnek is nagyon jó a tetőn mászkálás, olyan jó kis izomlázam van. :) Szóval nem kell félteni, hogy eltunyulok. ;)

Építkezésről jut eszembe, a héten összefutottam Anikóékkal is, akik egész szépen haladnak már a házzal. Mondjuk Gergőnek volna még mit tanulni, mert azt gondolta vakolni annyit tesz, hogy felcsapja a habarcsot a falra azt kész, elsimítani meg minek. :P Szóval kicsit rücskösre száradt. Talán mégse olyan egyszerű ez a szakma, hogy bárki ért hozzá? ;) Szóval nem leszólni senkinek. Amennyi munka van egy családi házzal sokaknak elveszi a kedvét, de van annyi előnye szerintem, hogy belefér néha az is, hogy ki kell mászni a tetőre, vagy épp a kertet kell rendbe vágni.

wyrcsy írta 19:34-kor

Veszprém - Július 08./09.

Annával levonatoztunk Veszprémbe már reggel - biztosra mentünk, hogy el ne késsünk :) - elvégre estére egy jó kis színházi darabra készültünk. ;) El sem tudtam volna képzelni, hogy ennyit lehet beszélni. Végigdumáltuk az odautat, majd ott is folyamatosan beszélgettünk, és miután az utolsó vonatot sem érhettük el, így egész éjjel dumáltunk. :) Kb dél volt már, mire beért a vonat, és vártunk vagy egy órát az "idegenvezetőnkre" Dorinára, aki mivel a telefonját elhagyta, így anyukája mobiljáról írt, arra pedig hiába írta Anna, hogy későbbi vonattal megyünk már nem kapta meg. Szóval várt ránk reggel egy órát, majd hazabuszozott, akkor már beértünk és hívtuk a számán (amit anyukája vett fel, hisz az ő száma volt), és mondta szól neki ha hazaért. Visszahívott és jött, amint tudott. Eközben egy hajléktalannal is elbeszélgettünk, aki ha nem mondja fel sem tűnt volna, hogy az. Nálunk valahogy sokkal ápolatlanabb, 10 méterről érezhető szagú hajléktalanok vannak, Ő meg inkább úgy festett, mint egy kicsit koszosabb autószerelő. Megkért, hogy nyissam ki a férfimosdót, mert zsíros a keze, és nem akarta összefogdosni a kilincset. Nagy beszélőkéje volt, mert utána nem nagyon akart menni. Bár ha belegondolok mindenkinek sok mondanivalója akad, ha sok ideig nincs akinek kiadja magából. Az emberek ösztönösen beszédes lények. Nem is tudnám elmesélni mennyi mindent mondott, mert elég zavaros volt, de azon jót nevettünk, mikor rákérdezett, hogy szerintünk miért van minden nőnek X lába. Próbáltam letudni annyival, hogy mert szégyenlősek, de csak elkezdte fejtegetni. Majd faggatott minket a korunkról, megállapítottuk, hogy még Én sem vagyok olyan öreg. :P Majd amin nagyot nevettem, mikor mondta, hogy szépek a mai fiatal lányok, és rám nézett, azt mondja "Még Te is" :D Oh, köszi. Miután elment, és elég kihalt lett az állomás csak nem bírtam tovább a nagy meleget és mondtam Annának, hogy takarjon, mert Én most itt átöltözöm. Az állomásfőnök azóta is azt a kisfilmet nézegeti lefekvés előtt. :D Jut eszembe, nem is néztük van e ott kamera. :)

Megérkezett Dorina, majd útra keltünk. Mondta melyik busszal kéne mennünk, mire mi teljesen meglepődve ébredtünk rá, hogy jé, kéne jegyet venni, mert ugye a bérlet ide már nem jó. :) Imádom, hogy itt csak jeggyel lehetett felszállni, és nem lehet bliccelni (ez már Miskolcon is tetszett). Dorina nagy szemekkel lesett, mikor mondtam neki, hogy Én gondoltam majd elgyalogolunk a színházig a jegyekért, hiszen csak kb 15 km. Tényleg nem volt vészes, hiszen hazafelé hajnalban már gyalog mentünk az állomásra, és nem volt fárasztó. A színháznál átvettük a jegyeket, majd kirándultunk egyet a mi fiatal "idegenvezetőnkkel". A túra annyi volt, hogy megnéztük a várat (lestük onnan a Viaduktot, ahonnan ugrálnak az emberek), leültünk a lépcsőre kajálni, és elemeztük hogy a teám megerjedhetett, mert folyton röhögcséltem. De Annát sem kellett félteni. :) Őt megetettem a "rumos" lekváros buktámmal. :) Utána elmentünk fagyizni, majd az előadás előtt 5 órával a színházhoz értünk. Gondoltuk inkább várunk ott, mert legalább jó hűvös van. :)

A színháznál egy fiatal srácnak fel is váltottam egy ezrest, ami jó kis üzlet volt, mert nyertem rajta kőkemény 50 Ft-ot, azt mondta jó lesz. Olyan 17:00 körül már ott volt a "kemény mag", kellemesebb és kevésbé kellemes társaság. Mikor megláttuk Gödört a jó kedvünk szempillantás alatt lelohadt. Nem szép dolog tudom, de megijeszt az a nő. Mikor megjöttek Gabi és Nikkk, már jobb kedvem lett, és elbeszélgettük az időt. Talán Gabiék még nem is voltak ott, mikor hallottuk a próbáról kiszűrődő hangokat. Természetesen egyből felismertem kit hallok, de Vilma nem hitt Nekem, Ő még vacilált, hogy nem jól hallom. Mondtam Én, hogy Nekem jó fülem van, és hallgattam eleget a fiúkat, hogy behunyt szemmel is tudjam melyikük énekel. Azt mondta fogadjunk, majd kérdezte miben. Nem vagyok az a fogadós típus, így gondoltam nem a fogadás értéke, hanem maga a játék a lényeg, így az első dolog ami eszembe jutott abban fogadtunk. Egy Túró Rudiban. :D Szóval Vilma még jön Nekem egy Túró Rudival, mert igazam volt. ;) A darab nagyon jó volt, rá kellett jönnöm, hogy rég jártam színházban. Miután itt megintcsak fáztam, így szünetben ismételten átöltöztem, mire a lányok annyit fűztek a dologhoz, hogy minden felvonásban másban leszek e majd. :) Természetesen itt már a mosdót használtam öltözőnek. :)

Miután a darabnak vége lett nekiindultunk Annával kettecskén az éjszakának. Sétáltunk egy nagyot, egy-két embertől útbaigazítást kértem... egyik fiatal srác miután megszólítottam és indultam felé, félrecsúszott a lábam a járdaszegélyről, így majdnem taknyoltam egy nagyot, aztán nevetve mentem oda hozzá, mire megjegyezte: "Hosszú volt az éjszaka?" Erre reflexből rávágtam, hogy "Nem, még csak most kezdődik." Jajj, nem kell Nekem inni ahhoz, hogy leégessem magam. :) Végül nem ültünk be sehova, hanem elcammogtunk egy padhoz, ott beszélgettünk, végighallgattunk egy "szerelmi civódást" két fiatal nő között, ezt azóta sem fejtettük meg miről lehetett szó. :D Majd elsétáltunk a várhoz, ahol a nagy keresztnek háttal lecsüccsentünk. Gondolkoztunk is ott, hogy honnan bukkannak elő a hátunk mögül emberek, mert olyan nagy a csend, majd egyszer csak megjelentek. :) Utolsóként egy pár volt, a lányka szoknyában, el is mosolyodtunk Annával. :) Olyan hajnali 1-2 körül láttunk egy rókát, amint elvonul előttünk vmi zsákmánnyal. Először macskának néztem, másodjára láttam, hogy egy róka. Hagytuk is, hagy vadásszon. Amúgy a város nagyon szép volt így kivilágítva. :) És a csillagokat is egész jól lehetett onnan látni. :) Majd felbukkant egy fehér macsek, amire meg is jegyeztem poénból, hogy "ez jó, mert a macskák látják a szellemeket, meg megérzik a veszélyt, így már biztonságban vagyunk". Erre a macska leült mögöttünk, és miután 5 perce csendben bámulta a kivilágított keresztet, azt mondtam Annának: "Na húzzunk innen!" :) Elsétáltunk az állomásra (olyan hajnali 3 körül indultunk - odaértünk 5re), közben megint átöltöztem útközben (bár sötétben, de Anna szerint világított a ruhám, így vicces volt, nem mintha hajnalban járt volna arra bárki :) ), majd irány haza. :) A vonaton már bealudtunk (félálomba) ölelve a táskánkat, nehogy menet közben kiraboljanak. Szép eseménydús nap volt ez a múlt7 péntek/szombat. :) Otthon aludtam még délelőtt 3 órát, majd irány tovább egy újabb esti buliba. :)

wyrcsy írta 1:47-kor