 Amit szeretek
|
|
Mocizni
  Rajzolni Olvasni és sokat beszélni ;)  ÉPÍTÉSZET Tanulda NEPTUN Lakáskultúra Ikea Ytong Wienerberger Baumit Tondach Bramac Rigips Epitoanyagok Jász-Ablak Hevestherm Helopal RAL skála Kilincsek Zárak  JÁTÉKOK Saját farm Honfoglalo Sudoku Farmerképző "Pocakdöfi" Shopping-street Traffic DeepFreeze Hídépítős Nőklapja StartlapJátékok  World of Warcraft Thottbot WOW-europe Armory  TÉRKÉPEK/Utazás GoogleMAPS map24(I-É) Lazarus.elte Utcakereső Térképcentrum BKV Elvira  KERESÉS Google birodalom Startlap  SZÓTÁRAK Sztaki Webfordítás Szótár siketeknek Szinonimaszótár Angol-Magyar Weeg (A-M) OKOSÍTÓ Görög ABC ;) Balett :) |
 | ||
| Egy abszolút filozofikus gondolkodásmód ápolására az elménk felszabadításáért, hogy ne féljük kimondani, amit gondolunk, és ezt másokkal megosztani, mert talán ők is érzik és tudják, hogy a világot nem egy emberként alakítjuk, hanem csapatban, de mindannyian tehetünk azért, hogy ebben a világban legyen hely számunkra. | ||
|
2012. május 8., kedd
Anyák Napja A hétvégén gyereket mentettem a forgóajtó rabságából, babáztam és örömkönnyeket csaltam anyum és nővérem szemébe. :) Szombaton elmentünk reggel a piacra Anyuval, majd hirtelen ötlettől vezérelve gondoltuk benézünk a Sugárba viaszos vásznat venni. Előttünk egy pár ment a gyerekével, aki előre ment, így sikeresen bejutott egyedül a forgóajtóba, ami ugyebár ment is tovább szülőket kint hagyva. Anyuka mondogatta az Apukának, hogy "miért hagytad előre menni?" a kislány meg kezdett pánikolni, hogy a "forgóajtó fogságába esett", miután pedig néha hozzáért, így olyankor meg is állt. A szülők a következő fordulóba bementek együtt, de a gyerek nem szállt ki a túloldalt, így elkezdett kijönni, a szülők meg totál el voltak varázsolva, Anyuka gondolta megy még egy kört. Bár azon nem gondolkodott szerintem, hogy ugyancsak köztük az üvegajtó. Én eközben kimaradtam egy fordulóból, becsatlakoztam a kislányhoz, kézen fogtam, és mondtam neki, hogy "odaviszlek Anyuhoz", így sikeresen bejutott mindenki. Szegényke úgy sírt, de nem is csodálom, megijedt. Lehetett vagy három éves.
wyrcsy írta 0:08-kor 2012. május 4., péntek Gyerünk Béláim! Elég ramatyul haladtam a diplomámmal a napokban. Elakadtam, és nem jutottam egyről a kettőre. Szerencsémre tegnap Csabi besegített. Amin ültem vagy egy hónapig összehoztuk egy nap alatt. A szép egyetemi évek, mikor hajnali háromkor még födémtervet rajzolok... :) Reggelre elkészültem a lépcsővel és az egyik födém bevitelével, már csak a statikát kell végig futtatni, ha kibogoztam a teherkombinációkat, szóval "jól" állok. Kicsit izgultam mennyi idő alatt küldik meg a program diákverzióját, hogy haladhassak itthon is, de szerencsémre ma reggelre már azt is elintéztem. :) Addig is kikapcsolódásképpen (alvás helyett persze) egy nagyon eszement, szórakoztató magyar filmen (Legényanya) röhögcséltem. Az emberi hülyeség határtalan, de épp ettől olyan klassz. :) Szóval miért is ne lehetne mindenki Béla, és nem logikus-e minden bolondság? :))) Ha meg már úgy elmerültem az építészetben, érdekes elgondolkodni azon mennyi módja lehet annak, hogyan vigyük be a fényt a házba. :))) Egy kis részlet :) Ha pedig már szórakoztató ötletek... a múltkori Hostess munkámnak újabb fejezetébe léptem. Legközelebb "ügyfél követő" leszek, ami annyit tesz, hogy beérkezik egy ügyfél az üzletbe, én elindítom a stoppert és lesem minden lépését egészen addig, még az ügyintézőhöz nem kerül. Eközben a stopper alapján leírom mit mennyi ideig csinált, milyen sorrendben. :D Ráadásul mindezt egy sarokban megbújva, ahogy az oktatáson elmondták. :D Olyan leszek, mint egy titkos ügynök. :P Emellett 10 percenként - akár a mátrixban, matematikailag, számokkal - képet készítek az adott pillanatról. Hányan vannak bent, ügyfél és ügyintéző, aktív és félrevonulva stb. Ez komolyan annyira vicces, hogy már jó. :))) Nem tudom ki találja ki ezeket a felméréseket, de kalandos. :) A múltkori bankos melónál is voltak vicces dolgok... mikor azt hallom valaki a gyereksarokban matat a legókkal - gondoltam bejött egy gyerkőc, de nem - oldalra nézve látom, hogy a biztonsági őr üldögél ott és épp rendet rak. :))) Aranyos volt. Olyan is volt, hogy a munkanap végén puzzlet rakott ki mert már egy órája nem jött be senki és unatkozott. :))) A biztonsági őrök és a portások a legjobb fejek. :))) Komolyak, határozottak, van tekintélyük, ugyanakkor olyan gyermeki kedvesség lakik bennük. :) wyrcsy írta 14:12-kor 2012. április 29., vasárnap Csókol Anyád! Tegnap a Belvárosi Színházban voltam a nénikémmel, akivel megnéztük a "Csókol Anyád!" című darabot. Amolyan csípős humorral fűszerezett, szórakoztató előadás volt. Anya és Fia csak levélben tartották egymással a kapcsolatot, s bár időnként eléggé támadó jellegű levélváltásaik voltak, mégis ott volt bennük, hogy várták egymás válaszait, hogy hírt kapjanak a másikról.
Vicces volt, amikor a srác önmagát kezdte keresni, és végülis Elvist kezdte utánozni. Még egy dalt is előadott egy partvissal :)) Kicsit olyan volt, mint egy könyvet olvasni... amit épp nem mutattak a színpadon, csak meséltek a levelekben, azt megpróbáltuk elképzelni, így kicsit magunk tettük egyedivé a darabot, hiszen mindenki fejében másként születik meg a kép. A színház mellett most az olvasás is elkezdett hiányozni, hiszen mostanában csak tankönyvekre van időm, de ha ez elcsitul, kezembe veszek valami jó könyvet ismét. :) Csupán két ember elég volt ahhoz, hogy megszínezzenek előttünk egy történetet. Különleges levelek voltak, hiszen különleges kapcsot képeztek a két ember között a távolság ellenére. Mondhatnánk, hogy olyan személytelen, mégis a lényüket zárták bele a borítékba, ami a megfelelő emberek kezében nem csak üres szavak egy fehér lapon, hanem egy világot jelent, minden más csak körítés. Mondhatnánk, hogy az őrületbe kergették egymást, de hogy ennek ellenére is ragaszkodtak egymáshoz mégiscsak igazolja, hogy fontosak voltak egymásnak. A szeretet pedig nem a hízelgésben vagy a folyton kedves szavakban, hanem az időnként pofán csapó őszinteségben rejlik. wyrcsy írta 13:06-kor 2012. április 20., péntek Jázmin <3 A mai nap Tánti lettem és olvadozhattam a kis Tökmag mosolyától ! :))) Annyira édes volt :) Jóformán végigszundikálta az ottlétem. :) Tesómmal megállapítottuk, hogy biztos álmodik, mert egyszer grimaszolt, majd beleboxolt a levegőbe, vagy épp elmosolyodott. :) Mikor ébredezni kezdett, felsírt egy pillanatra, majd mikor megsimiztem kicsit a pocakját és mondtam neki valamit, megnyugodott és egy olyan hatalmas mosolyt kaptam tőle, hogy elolvadtam ott helyben. :))) Talán mert nagyon hasonlít a hangunk tesómmal, így sejtette hogy jó helyen van és nagy lett a boldogság. ;) Szegénykét úgy megsajnáltam, mikor láttam hogy egy pici kis könnycsepp csordul le az arcán, nem tudom épp mi volt a baj, biztos olyan idegen most neki minden és talán egyedül érzi magát, de ha ismerős hangokat hall, akkor tudja, hogy mégsincs egyedül és ezért örül olyankor nagyon. :) Gyönyörű a Picur :) 4 kg és 58 cm :) Olyan pufók pofija van, imádnivaló :) <3 wyrcsy írta 23:56-kor 2012. április 10., kedd A nap mondása: "Maga bűnbe visz Engem." :) A nap túrája: Kiöltözve, magassarkúban kisétálni a parkba az apró kavicsokos úton. :) Egész jól ment a mai nap. Az emberek többnyire kedvesek voltak, én meg mindig az vagyok. ;) Vagy csak magasan van a mérce, amikor mérges leszek. Ebéd időben kisétáltam a parkba, jó volt ott a padon ülve enni, legalább kikapcsol. Meg mért legyen az ember mindig a szobába zárkózva, mikor csak egy lépésre van a természettől? Azonban azt nem gondoltam végig, hogy magassarkúban átvágtatni a kavicsokon nem épp egyszerű, így ez felért egy kisebb túrával. :))) A munka jól ment szerintem, csak az volt a baj, hogy nem igen volt forgalom. Pedig azt gondolnánk ünnepek után sokan mennek a bankba, de ide nem nagyon jöttek. Viszonylag könnyen rávettem mindenkit a kérdőívek kitöltésére. Volt aki nehezen adta be a derekát, de bevetettem a bánatos nézésem, erre mondta, hogy "Maga bűnbe visz Engem" :D Végül csak kitöltötte. :)) Jó volt ez a meló, de pörgősebben jobb lenne, így azért nehezebben ment az idő. Mindenesetre ez úgyis csak időszakos, majd lesz más. Holnap megyek a "munkatáborba" aztán megint egy bank, péntekre meg lehet szabadnap kéne, hogy tanuljak. Ha elindul a pörgés nehéz rávenni magam, hogy ne melózzak, de kell a rangsorolás, és ez a meló csak átmeneti, viszont a suli most fontosabb. Utálom mikor semmire sincs időm. :( Mikor tologatom magam előtt a dolgokat. Fáradt vagyok... Kevés egy nap ahhoz, hogy minden beleférjen. Végülis csak szervezés kérdése. Fontossági sorrend. Most pedig a listám elején az alvás áll, így megyek is teljesíteni. :) wyrcsy írta 22:29-kor 2012. április 8., vasárnap Egy aranyos történet Nővérem mesélte egyik nap, hogy reggel úgy ébredt, hogy égett a gyomra. Azt mondták neki, hogy a citromlé jó ilyenkor, így ivott egy pohár limonádét. A gyomorégése el is múlt, erre a picur elkezdett csuklani. :))) Ezt onnan tudta, hogy ütemesen rugdosta. Neki nem volt annyira kellemes, fel is kelt inkább, de szerintem azért vicces. Kis drága Viper :))) Jövőhétre van kiírva, így hamarosan megszületik. :) Én már nagyon kíváncsi vagyok rá. :) Ma amúgy át is jöttek ebédre, így engem is megrugdosott kicsit. :) Imi csak később ugrott be, mert kereket cserélt. Ettünk jó kis Halászlevet, meg túrós csuszát, végül pedig Tiramisut, amit én csináltam. Finom volt. :) Gondolom az ilyen édességekre rászámolják a "kóstolási többletet", ugyanis, csak nem tudtam ellenállni, hogy ne kóstolgassak bele, még készül. A legjobb trükk pedig, hogy véletlenül kisebb tálban kell elkezdeni, így nem fog beleférni, át kell szedni, a tálat pedig ki lehet nyalni. :))) Meló Pénteken voltam egy több órás állásinterjún, ami sikerült is, így jövőhéten két melóm is lesz. Csepelre is járok még, mert ide két nap megyek egy héten. Egy bankban lesz a meló, így öltözhetek is ki. Amúgy jókor jött ez, mert a kezeim már úgyis rendbe jöttek, a másik helyen meg már kezdtem eléggé túlhajtani magam. Kezdek olyan lenni, mint Apum, egyszerre két munkahely, nekem a harmadik a suli, itthon meg csak próbálom rendben tartani a házat. Mondjuk ez utóbbi nem könnyű, éljen a katonaság. :) Bár ettől függetlenül megkapom a b..szogatást, mert több mint egy hete először mertem 4 óránál többet aludni. Gondoltam végre kipihenem magam. De az ünnep nem a pihenésé sajnos. :( Azért ha a család összeül, mindig feltölti kicsit az embert. :) wyrcsy írta 23:14-kor 2012. április 1., vasárnap Konstruktív hét :)
A meló jól ment... Egyre komolyabb feladatokat bíznak rám. Pénteken már én kezeltem az egyik fóliázógépet, le is égettem vagy 15x a kezem. 10 után már nem számoltam. :S Továbbá már a nevem is tudják, a főnöknő is normális volt velem. Egyedül az húzott fel tegnap, mikor egy nálam tíz évvel fiatalabb Kiscsaj fontoskodott, meg osztogatta ott a munkát (pedig Ő se több ott senkinél), meg lebecézgetve beszólt valamit. Na nehogy már Zsebibaba osztogasson. :P Fáradtan kicsit alacsony az ingerküszöböm. Alizzal legalább jól elröhögcséltünk, napoztunk szünetekben, kár hogy nem jött szombaton, nem igen volt bent aznap más akivel úgy el tudtam volna beszélgetni. Kaptam Tőle egy vajszínű bőrkabátot, amit már kinőtt. Aranyos volt Tőle, mondtam is, hogy majd viszek neki valamit cserébe. :) Meg is mentett egyik nap, mert a táskámban maradt és olyan hideg volt , hogy fel is kaptam a hévmegállóban. :) A kezeim kezdenek rendbe jönni, jó ötlet volt Aliztól hogy ragasszuk le Displayzésnél. Mellesleg jót nevettem, mikor egyik nap azt mondta valaki úgy festek az ujjaimmal, mint Michael Jackson. Rákerestem, mert nem emlékeztem, hogy leragasztgatta volna az ujjait és akkor találtam ezt a jó képet. :))) Vicces... lehet Ő is sokat Displayezett? :D Tényleg hosszú volt ez a hét. :) Nagy nehezen behoztam magam a házimunkával is, szóval most jól állok. Jövőhét keddre már kértem egy szabadnapot, hogy kipihenjem magam, a tanulással meg igyekszem. Jó gyorsan rohan az idő mostanában... de legalább eredményes. wyrcsy írta 20:51-kor 2012. március 18., vasárnap "A nehézségek mögött ott rejlik a lehetőség" Minden nap tanulhatunk valami fontosat, érdekeset, értékeset. Talán teli vagyunk nagy álmokkal, mégis megkönnyezzük az álmainkhoz vezető utat. A legtöbb ember elfelejti, hogy az érték nem a végeredményben rejlik, hanem amit nap-mint nap teszünk érte, vagy tanulunk, tapasztalunk. A szüleim azt tanították nekem, hogy ha valamit csak úgy a kezébe kap az ember, azt nem értékeli annyira, mintha megdolgozna érte. Próbálják beadni az embernek, hogy vannak nála úgymond különlegesebbek, de ki mondja meg mennyit érünk? Minden ember különleges, teli lehetőségekkel. Amikor tavasszal ránézünk egy virágba borult fára, mit látunk? Egységet, mert egyetlen vastag törzsből indul ki minden ága. Egyfajta szabályos szabálytalanságot, hiszen az idő annyi formát adhat neki. Erősebb és gyengébb ágakat, amikből újabb és újabb ágak indulnak. Felfelé törekednek a fényt követve, egymásba kapaszkodva, egymáson, mégis... A legmagasabban lévő pontja magába szívva a fényt továbbadja vajon? Vagy a fának az a része, ami "árnyékba született" elpusztul, nem nő rajta virág? Azt látjuk, ami pompázik, virágba borult. Színes, illatos virágoktól roskadozó ágakat, amin tökéletesnél tökéletesebb formák tündökölnek. Bimbókat, amik rengeteg lehetőséget rejtenek magukba. Érintetlenül vagy megérintve csodáljuk. A száraz ágakon talán már át is siklik a tekintete annak, akinek az csak egy fa a sok közül. De annak, akinek ez a saját fája, a száraz ág is egy fontos ága. Formálja a fáját, hogy minél szebb legyen, a száraz ágat lemetszi, de nem dobja el, jó lehet tüzelőnek. Mit érnek a száraz ágak? Kisebbekkel a gyerekek kardoznak, nagyobbakkal kirándulnak az erdőben és rátámaszkodnak, egy kivágott fa törzsére ráülhetnek, egy vastagabb ág formálható, faragható, teli lehetőségekkel. Ami valamikor egy száraz, élettelen ág volt, egy alkotás lehet, és amin az emberek szeme túlsiklott utána rajta ragad. Mindenben ott rejlik a lehetőség, csak kellenek olyan emberek, akik meglátják benne. Nem kell a fa legmagasabb pontjára vágyni, nem kell virágoktól roskadozni ahhoz, hogy a legkülönlegesebb ág legyen. wyrcsy írta 17:57-kor 2012. március 14., szerda Jó állapotban lévő, karbantartott 26-os :P A napokban megkaptam a magamét. Egyik nap összefutottam egyik volt Geodézia tanárommal, akiben még mindig frissen él a kép, ahogy bevonultam többször is az órájára bukósisakkal a kezemben, vagy ahogy talpig bőrruhában szálltam le a motorról a suli előtt. Elbeszélgettünk kicsit a motorozásról és a jó időről, majd megállapította, hogy jól karban vagyok tartva. Szó szerint így mondva. Már vártam, mikor kérdezi meg mikor voltam olajcserén, vagy hány kilométer van bennem. :P Helyette csak azt kérdezte, hogy sportolok-e valamit, mire mondtam, hogy csak ilyen alkat vagyok. Azért ezen a "karbantartva" kifejezésen jót nevettem. :) Ez után ma egy fiatal (18 éves) lány kérdezte melóban, hogy mennyi idős vagyok, mikor pedig elárultam a koromat közölte, hogy jól tartom magam. Ezek után elgondolkodtam, hogy 26 évesen tényleg kifele megyek-e már az erdőből. :))) Mintha már olyan öreg lennék úgy beszélt. Mindent egybevéve bóknak veszem, hiszen fiatalosnak minősített "vénlány" vagyok. :D Ami pedig a súlyomat illeti ma zsíros kenyeret ettem vacsira is, hátha ragad rám pár kiló. Amit pedig lefogytam tavaly (nem szándékosan), az már két kiló híján vissza is jött, szóval ügyes vagyok. :) Mozgásnak meg jelenleg ott a meló, mellette meg a suli mellett úgysincs időm másra. Amúgy melóban néha végig kell ám néznem magamon, nem-e vettem kívülre a bugyim, mert olykor azt hiszik én vagyok Superman. Egyszer azt hiszik vagyok annyira gyors, hogy két ember munkáját végezve is ugyanolyan tempóban dolgozzak, vagy rám bízták a raklapra pakolást a karton tejekkel. Mondjuk tény, hogy volt pár feladat, amivel kifejezetten gyorsan végeztem, a tempóval nálam nem volt még probléma. Bár a legjobb akkor is a Displaynél való hajolgatás, amitől olyan jó kis izomlázam lett a combomban az egész napos guggológyakorlatoktól... de vannak ám még jó feladatok. Volt olyan, mit csak úgy tudtunk összerakni, hogy bele kellett mászni. Amit pedig behajolva nem lehetett elérni abba úgymond beleúsztam. Rám húzták úgy, hogy csak a cipőm lógott ki. Az vicces volt, bár kicsit para egy olyan csőszerű izében, amiből magadtól nem tudsz kijönni. Mindent egybevéve tetszik ez a munkahely, mert változatos és "kalandos". :) Volt még egy érdekes megfigyelésem... A tejes dobozokra ugyebár rányomták a lejárati dátumot, de nem csak napra, hanem óra-perc. Nem is igen értem. Elképzelem, amint két srác issza a tejet 1:46-kor, egyik gyorsabban mint a másik, ugyanis egyiknek 1:48-kor lejár a szavatossága, a másik azonban jó 5:48-ig. :P Érdekes. :) wyrcsy írta 22:46-kor 2012. március 8., csütörtök Display, tárgyfelvétel... Elég sűrűek voltak a napok mostanában. Kicsit igyekeztem realista szemmel végignézni a dolgokat. Bár néha a bőséges optimizmus is jól jön. :) Mikor úgy egy hónapja visszautasítottak egy munkáról, mert "Túl kedves" vagyok :))) (Ezt tulajdonképpen én bóknak veszem) elég rossz volt, hogy nem jött össze a meló, de összejött helyette más és ez a lényeg. Biztos ott vagyok most, ahol épp lennem kell. Tanulunk egymástól, megismerek pár embert, hatással vagyunk egymásra. Tetszik, hogy olyan változatos. Ami azért bibi (szó szerint), az a sok seb a kezemen. Egy csomó helyen elvágtam már. Nincs olyan ujjam, ahol ne lenne 4-5 vágás. Olyan vagyok, mint egy óvodás. :P Bár nem ragasztgatom le micimackós sebtapasszal. El sem férne annyi sebtapasz a kezemen. :)) Mellesleg estére úgy kiszárad a kezem, mint anno középsuliban a habarcstól. Tudom nem szép, de dolgozni nem szégyen, így végülis büszkén viselem alkotás közben szerzett "sérüléseim". :D Ma Display összeállításokat csináltunk, és Alizzal azon nevettünk, hogy mondtam neki "fogadjunk, ennyi gumit még nem húztál fel". :D Na igen, össze kellett gumizni a reklámkartonokat, azzal merevítettük, majd felállítva félretettük. :D Izgalmas nap volt. :D Most mondhatnám, hogy élvezem ezt a munkát, mert változatos, de inkább mondjuk azt, tetszik ez a munka. :) Kicsit emlékeztet a régi technika órákra, azzal a különbséggel, hogy itt csak a tökéletes létezik. Nem is baj, mindig is 5ös voltam technikából, így nagyon ritka, hogy bármi hibát találnának abban, amit csinálok. :) Most hogy már kezdem megismerni ott az embereket lelkesebben indulok reggel, már nem idegenek közé megyek. Ma azon is gondolkodtam, hogy lehet összefutottam az Óz-ból a nyugati boszorkánnyal. Általában jó dolog az, ha valaki vidám vagy nevet, de van olyan ember, akinek a nevetésétől kiráz a hideg, és az ember úgy lecsapná, mert idegesítő. Negatív kisugárzású nevetés, olyan gonosz. Inkább nem néztem rá, nehogy a fejembe lásson és lecsapjon a seprűjével. :D Ma próbáltam intézni a sulit is, jelenleg a tanszékvezetőt igyekeztem elérni, akinek szintén írok egy kérvényt. Kitartó vagyok az már egyszer biztos. Mindenesetre addig kopogok be az ajtókon, még el nem érem, hogy többször ne csapják az orromra. Haladok. ;) Most megint látok egy kis reményszikrát, hogy sikerül összehozni még ebben a félévben azt az egy szem tárgyamat. A tárgyfelelőst és a TO-t már meggyőztem. Ahogy a mondás tartja, nem létezik lehetetlen csak tehetetlen. Az egyetlen bajom, hogy az idő sebesen pörög, és nyakamon az államvizsga, de ez kéne hozzá. Különben jót nevettem, mikor az egyik egyetemről visszaírták, hogy nem indítják ebben a félévben ezt a tárgyat - ami alapból eléggé elszomorító - de a megszólítás, ahogy a levelet kezdte: "Tisztelt ... Úrnő" :))) Na mindegy, futok még pár kört, és csinálom a diplomamunkámat, ami legutóbbi felfedezésem alapján felér egy szerelmi vallomással. " M<300mbf, a tető hajlásszöge<30° " két szív egy sorban. :D Ezek után mondja bárki, hogy a Statika nem egy érzelgős szakma. :D Amúgy megdobogtatja a szívem, mert egyik csoporttársamnak már "szerelmet vallottam", mikor adott egy kis segédletet a diplomához, ami lendít kicsit a dolgokon. Egyből jobban haladok. :) Boldog Nőnapot Minden Hölgynek! :) Én most épp Ákost hallgatok. Az Érintő című száma (is) nagyon jó. Imádom a dalszövegeit, nagyon jól bánik a szavakkal. wyrcsy írta 19:47-kor 2012. február 26., vasárnap Csillagszivárvány
Apum valamelyik nap azt mondta, a nők nem gondolkodnak, hanem éreznek. Egyrészről ez sértő, mert igenis szoktunk gondolkodni... :P Másrészről pedig előre láthatunk dolgokat, amit női megérzésnek hívnak. Talán benne van a levegőben. Ha a világon mindenre lenne válaszunk, miféle színtelen monoton életet folytatnánk? Ez a logikai világ folyton arra akar ösztönözni minket, hogy képezzünk le mindent egyfajta matematikai hálóra. Miért kell mindig mindent megérteni vagy megfejteni? Nehéz csak leragadni annyinál, hogy valami szép. Talán ilyenkor van az, hogy nem biztos, hogy mindent értünk, de talán érezzük a mondanivalót és időnként talán úgy vagyunk képesek válaszolni rá, hogy észre sem vesszük. Mi nők "néha" olyanok vagyunk, mint a művészet... tele érzésekkel, és nem mindig könnyű megfejteni Minket. :) Ennél jobb már csak az, ha egy nő igazi kis művészlélek, aki folyton el van varázsolva. Ezt a jelenséget amúgy a napokban kapta lencsevégre Maurizio Pignotti. "A Tejútrendszer küllős spirálgalaxisa, 200-400 milliárd csillag található benne, átmérője 97 800 fényév, azaz 9,5 x 10 a 17-en kilométer. A Földről két spirálkarját, az Orion- és Nyilas-kart látjuk. A Tejútrendszernek a Földről látható része a Tejút." - Vicces, hogy 23-án írták a cikket a Tejútról miután én itt a Milky way-ről írtam. :) A világon tulajdonképpen minden olyan logikus, a kérdés csak az, hogy a logikát megfejtve vagyunk-e képesek kitalálni a következő lépést, vagy egyszerűen csak ösztönösen adja magát minden. Talán kicsit mindkettő. wyrcsy írta 1:48-kor 2012. február 23., csütörtök Hazajöttem a "konditeremből" :)) Ma hazafelé jövet nagyon fel voltam dobódva. :) Felfrissültem, mozogtam ma, több mint 9 ezer Milky way-s üdítőt csomagoltunk be hármasával. Jó dolog belelátni a munkafolyamatokba, az ember egyből jobban értékeli az apróságokat. Pl. azt gondoltam volna, hogy ez a csomagolás rész is a gyárban készül, és a gép mindent megcsinál, de nem. A dobozos üdítők - már a szívószállal - egy kartonban 27 darabbal érkeztek raklapra felpakolva, amit dobozonként oda kellett vinni a géphez, majd kiszedni, megnézni a dátumot, szívószál legyen mindegyikhez, és hármasával odakészíteni a géphez, ami a védőfóliával egybecsomagolja, ezt egy újabb ember be a gépbe, az légmentesen befóliázta, másik ember kivette, rá a matrica, és végül vissza a dobozba és egy másik raklapra. Mi ezt négyen csináltuk. Jó kis móka volt. :) Hazafelé azon merengtem, hogy más egy csomót fizet a konditeremért, nekem meg nemcsak ingyen van, de még én kapok pénzt érte. :) Így máris jobban hangzik. Jól megmozgattam magam, felfrissültem, és most olyan jól érzem magam. :) Amúgy rájöttem arra is, hogy tegnap azért voltam olyan rosszul, mert egész nap a ragasztót lélegeztem be egy másik munkakörnél. Örülök, hogy ma más feladatom volt, még akkor is, ha vagy négy helyen elvágtam a kezem. A hüvelykujjamon pl. elég durván végigvágtam. :( Olyan vagyok, mint egy ovis, panaszkodok valami bibi miatt. :P De papírral vágtam el (a kartonnal) és az nagyon tud csípni. Na mindegy, azért jól vagyok. :) Ott beszélgettem amúgy egy nővel, aki kérdezte mit tanulok. Elmondtam neki, erre egyből azzal jött, hogy na majd tarthatom el az Uramat, ha olyan jó állásom lesz, nevelhetem a gyerekeink, csinálhatom a házimunkát... Ő meg majd mit csinál? Mi mást, döglik a fotelban egész nap. Érdekes eszmefuttatás volt. Mindazonáltal szerintem manapság egy ember keresetéből aligha lehet megélni. Annak idején is Apumnak három állása volt, mikor én megszülettem, hogy el tudjon minket tartani, ma pedig nem hogy könnyebb lenne az élet, túlórák mindenhol, amit nem fizetnek ki, elküldenek embereket és nem igen vesznek fel. Szerencsések azok az emberek, akik azt csinálhatják, amit szeretnek. Hazafelé jövet belelkesültem a diplomamunkámra, hogy mit kellene összehoznom a következő konzultációig, ami ma lett volna, csak a meló közbejött. Nekiesek az Axisnak is. Ma valahogy kimerültség helyett teljesen feltöltődtem, és van is kedvem tanulni meg haladni a dolgaimmal. Ezek fontos dolgok, és jó ha az ember talál olyan dolgokat az életében, amik kitöltik a napjait, és agyalhat rajta hogy mit kell még aznap vagy másnap megcsinálni. Kezdek kicsit visszazökkenni. Azon is elgondolkodtam, hogy a barátok nem feltétlenül azok, akikkel napi szinten beszélget az ember, hanem akik odafigyelnek rá, és amikor éppen van idejük egymásra, akkor jól érzik magukat egymás társaságában. wyrcsy írta 18:41-kor 2012. február 22., szerda Munka, munka, munka... Hosszú lesz ez a hét, már most látom. Ma egész nap egy raktárban dolgoztam (diákmunka). Tudom, az ember ne válogasson. Azért bosszantó, hogy mennyire keveset fizetnek, és mennyire megfájdul a szemem a nap végére. Totál lezsibbadtam agyilag és a fejem is hasogatott. Ez van. Ráadásul Csepelen, így utazhatok másfél órát oda. Amúgy vicces volt. Mikor odaértem (egy órával kezdés előtt - gondoltam hátha nem találok oda, meg nehogy már késsek :) ) körbejártam a terepet. Olyan érzésem volt, mintha valami háborús övezetbe érkeztem volna. Kitört ablakok, lepergett vakolat, valamelyik épületen tető sem volt már, autóroncsok... Na mondom, jó helyre kerültem. Aztán kiderült, hogy nem tévedtem túl nagyot, mert olyan volt mint egy munkatábor. Tudom, dolgozni jó, de ennyire azért nem vagyok perverz. :P Na mindegy, lássuk másként a dolgokat: A héten lesz pénzem a telefonszámlára (ócsó, mert visszafogtam magam) és a bérletre is (szerencsére csak diák). Szóval jó esetben kijövök nullára. Jó lenne mindenesetre, ha bejönne valami más munka jövőhétre (ez ugyanis csak erre a hétre szól), mert a telefonom is kölcsön van, így kéne vennem egy újat, továbbá kell pénz az egy szem tantárgyamat kifizetni. Azonban az élet úgy szép ha zajlik, nem árt néha felrázni az embert. :) Mellesleg dolgoztam már egy forintos órabérért is olyan tíz éve, sőőt... még azt sem fizették ki. Az egy vicces sztori volt. :) Persze Drága jó apámnak nem panaszkodhatok, mert úgyis megkapom, hogy ilyen az élet. De miért is ne panaszkodhatnék? Néha olyan jól esik. :P Ha össze-vissza írok, arra egyetlen mentségem van: ötkor keltem. :) Egy kis apróság a múlt hétről: Visszajelzés a sütiről: Finom :) Nincs is szebb bók, mint amikor az 5 éves unokaöcsém ennyit mond rá, és közben tömi magába. :D Édes volt, mondta is, hogy máskor is süthetek neki. :))) wyrcsy írta 22:00-kor 2012. február 18., szombat Belevetettem magam a diplomamunkába Ma mondjuk csak annyit haladtam, hogy a teherelemzést javítottam, meg kiegészítettem a pozíciós terveket, azonban a konzulensem belelkesült, és egy csomó munkával ellátott a következő konzultálásig (Keddig), szóval nem fogok unatkozni. Tulajdonképpen ennek örülök, legalább hajtani fog végre, mert neki is érdeke, hogy megcsináljam. Totál lezsibbadt az agyam, nem hinném, hogy komoly elmélkedéseket fogok folytatni mostanában, de amúgy is "hallgatni arany". :) Ami azt illeti néha kifejezetten jól esik csendben maradni. Tudom, nálam ez nem túl hihető. Ma amúgy az egyetlen kikapcsolódásom annyi volt, hogy sütöttem zserbót. :) Holnap megyek "Vadas országba", mégiscsak illik vinni vmit. Ja igen, Babiék mondták, hogy kiskoromban annyira imádtam a Vadast, hogy kijelentettem én Vadas országban szeretnék élni. :D Már akkor is nagy álmodozó voltam. :) Szóval holnap megyek hozzájuk vendégségbe. Aranyos tőlük, hogy gondoltak rám. :) Mostanában nem igen ültem ide irkálni... múlt héten csütörtökön pár csoporttársammal találkoztunk. Ettünk Chilis babot, amit már vásárláskor mondtam, hogy jó kis estének nézünk elébe a széljárást illetően. A fiúk kiröhögtek, hogy egyből erre asszociáltam, de Róka is ezt mondta, mikor meghallotta a menüt. :) Kajáltunk, moziztunk, majd éjfél előtt valamivel elmentünk biliárdozni. "Ki húzza a rövidebbet" sorsolással kiosztottuk ki kivel lesz. Én Csabával kerültem párba (akivel mint kiderült ugyanaz a konzulensünk), Róka meg az öccsével Balázzsal. :) Nem tudom, hogy mi voltunk-e ügyesek, vagy Ők bénáztak, mindenesetre 5:0 lett a végeredmény a javunkra. :) Jó-jó, Rókáék ebből 2x vagy 3x eltették a feketét rossz lyukba. :) Vicces játék ez a biliárd. :) Olyan hajnali 2-kor indultunk vissza, és bevallom még kajáltunk a kései idő ellenére, mikor is pont 2:22-kor lestem az órára. :) Nekiültünk még mozizni, de olyan hajnali5-kor én beájultam. A "Horrorra akadva" részeit lestük, de totál nem kötött le. Ez nem tartozik a többször nézhető filmek közé. Szóval reggel estem haza kicsit kómásan. Még jó, hogy nem kellett pénteken sehova se mennem. Ráadásul ha azt nézem, hogy azt sem tudtam mi a program, csak mondta Róka, hogy csütörtökön én is megyek, és kész. Szóval úgy mentem el itthonról, hogy fogalmam sem volt mikor jutok haza. Meg is csörgettem Apám, mikor már beláttam vagy megyek haza egyedül éjszakaival, vagy maradunk reggelig. Végül így is egyedül mehettem másnap (ami nekem nem volt másnap, mert csak gyümölcslevet ittam :) ), mert Rókát ki se lehetett robbantani. Mindent egybevetve jó kis kikapcsolódás volt. Ami még "érdekesség", a héten mesélte a konzulensem, hogy Csaba egy leleményes gyerek, mert felkereste a tervezőt, aki azt a házat tervezte ami a diplomamunkája, és elkérte a rajzokat PDF-be. Eszembe se jutott, de nem rossz ötlet. :) Végül csak visszakanyarodtam az eredeti témához. :) wyrcsy írta 23:15-kor 2012. január 23., hétfő Belém rúgtak, de jól esett :) Ma megrúgott az Unokahúgom :))) Persze még csak nővérem hasából bökött ki, de olyan kis aranyos volt. :) Most már látványos is, mert ahogy néztük nővérem hasát, észre lehetett venni, ahogy kirúg, nem csak kézrátétellel érezhető. Megint moziztunk ultrahang felvételt, amin a 4D-s felvételen már szépen ki lehetett venni az arcát. :) Amúgy viccesek ezek az ultrahangfelvételek, amilyen áttetsző lesz a gyerek, és a fején keresztül látni lehet, ahogy dobog a szíve. Na igen, kellett ám magyarázni nekem, hogy éppen mit látok. :) Amúgy nem tudom mi volt ma, mert 3x ment el az áram. A végén már annyira nevettem, hogy megszólalni is alig tudtam. Betettem a mikróba a kaját, hogy Apinak megmelegítsem, és abban a pillanatban elszállt az áram. Végül zsíros kenyeret ettünk. :)) Azért zöldségleves volt előtte. Anya is hamarabb végzett ma, így együtt ebédeltünk, majd áram híján leültünk a nappaliba. Anya a tv-re nézett és szomorúan megjegyezte, hogy most nem tudja megnézni a sorozatát. Ekkor elképzeltem, ahogy próbálunk mozgási energiával áramot termelni, és szobabiciklit kötünk a tv-re. Az első "hegedűs jelenetnél" (ja igen, drámai pillanatoknál megszólal a hegedű - kb 2 percenként) Api kiszökne, hogy ezt nem nézi, erre Anya belelkesedne, hogy tekerjük gyorsabban, mert olyan izgalmas, nehogy elszálljon a kép. Akkorát röhögtem, ahogy elképzeltem Anyát lelkesen tekerni a tv előtt, miközben drukkol "Lamellának". :))) Api erre megjegyezte, nem is kell nekem tv, úgyis olyan jó a képzelőerőm, jobban szórakozok. Tény, nem szoktam unatkozni. :) Tudom, nincs okom unatkozni, így be is vonultam a szobámba a jegyzeteimbe mélyülni. Azért néha félek "kicsit" ettől a Statikától. Hogy fogok én lediplomázni? Aztán mi lesz? Unalmas leszek? Bár lehet rám fér némiképp, úgyis olyan kis elvarázsolt vagyok folyton. :) wyrcsy írta 23:35-kor 2012. január 18., szerda Csak úgy... Csak hoz jó dolgokat ez az év. Anyának van végre melója. :) Viszont így mostanában nekem kell főzni. Nem is baj, hátha jobban belejövök. Egész finom székelykáposztát csináltam valamelyik nap. Mondjuk lehet jó ha van kéznél recept, mert egyik nap kifejetettem a pirospaprikát a lecsóból. :)) Bár ennek tuti valami tudat alatti magyarázata van, mert egyszer erőset tettem be a sima helyett, és mindenki tüzet lihegett tőle. Kiirtottam az emlékezetemből a pirospaprika szót. :) Szerencsére a káposztás tészta jól sikerült és az is nagy kedvenc. Na nem sorolok fel mindent. Most megyek csinálok pár palacsintát mielőtt anya hazaér. ;) Amúgy rájöttem valamikor jó Mozart vagy Sinatra, de főzéshez csak egy valami... Nickelback :) Mostanában csak Nickelback esik jól, örök kedvenc. :) wyrcsy írta 17:20-kor 2012. január 6., péntek Ünnepek Gyorsan elrohantak az ünnepek. 24-én olyan fél 10 körül jöttek át tesómék, a halászlével akkor már kész voltak anyáék, de még valamit ügyködtek a konyhában, én addig beszélgettem tesómékkal. Rohangálás volt a nap, bár ez mindig ilyen. Mikor kész lett a kaja, leültünk egy kicsit, majd azon merengtünk ajándékozzunk-e előbb vagy együnk. Végül megkerestük a karácsonyi kazettát, ami már olyan rongyosra lett hallgatva (pedig csak karácsonykor játsszuk :) ), hogy borzalmasan szólt. :) Végül Imi kitalálta, hogy jövőre már CD-ről kell hallgatnunk valamit, mert ez kínzás. :) Na, a mi éneklésünk sem volt sokkal jobb. Családon belül még csak-csak, de szegény Imi hova csöppent. :) Csillagszóróztunk is, amit utána Api letett a földre, tesóm gyorsan felkapta, hogy talán nem oda kéne. :P Utána mindenki leült, és csak néztünk. Nem igen volt az a nagy karácsonyi izgalom, hogy mi lehet a fa alatt. Inkább elmentünk enni, nehogy kihűljön a kaja, meg láttam anyáékon, hogy enniük kéne. Anya ingerlékeny volt, Api pedig fáradt. Így amúgy sem lehet ajándékozni. Szóval ettünk halászlevet, majd harcsapaprikást túrós csuszával és szalonnapörccel. Bevallom lehetett volna juhtúrós sztrapacska is, csak lusta voltam nokedlit szaggatni. :P Azért így is finom volt. :) Nem is tudtam, hogy szeretem a harcsapaprikást, nagyon jó volt. :) Ebéd után Api kidőlt. Mondta, hogy Ő most lefekszik. Na, ez volt az első olyan karácsony, hogy nem ajándékoztunk szenteste. Beültünk, és elkezdtünk vmi filmet nézni, mert ugye nem ajándékozunk úgy, hogy nincs ott vagy ébren mindenki. Egyik adón pont a "Micsoda nő" kezdődött. Kedves kis "karácsonyi" film, aminek a szövegét már kívülről tudjuk. Szegény Imit ki is borítottuk ezzel, mert szóról-szóra tudtuk mit fognak mondani. Egyszer-egyszer Ő is bepróbálkozott, de nem jött össze neki. :) Adának megfájdult a dereka, így nem várták meg a film végét, hazamentek. Másnap ebédre jöttek át, akkor ajándékoztunk. Adáéktól kaptam egy halom Avonos holmit (testápolótól a szemre kenhető krémig mindenfélével) szóval egy időre most elvagyok látva. :) Meg fülbevalókat, nyakláncot és fehérneműt (egyik vásárlásunk alkalmával mondtam, hogy kellene vennem melltartót, felpróbáltam, aztán azt megkaptam végül tőlük). :) Anyáéktól egy szakácskönyvet (talán célzás, hogy többet is ténykedhetnék a konyhában :P ), egy felsőt és egy olyan mellényt, amit nem lehet begombolni (ez direkt olyan), de kaptam hozzá egy övet is. :) Az esküvőre a ruhámat is Ők vették, így azt is, csak azt nem tettük be a fa alá. Azt is ki kéne gyurkálnom kézzel, mert szépen lefröcsköltem magam az ebédbél. :) Aztán volt még egy meglepetés a fa alatt: Egy ajándék Janótól. Nem számítottam rá, így jól meglepődtem. Mondjuk pont karácsony előtt egy-két nappal beugrott - megkértem, hogy ha tudja, írja már ki nekem megint Anne-t, mert a CD-t nem akarja olvasni, persze most is csak az első három résszel birkózott meg a gép, nem tudom mi baja - akkor adhatta oda anyáéknak. Egy lámpát kaptam tőle (virágmintásat), amit oda is tettem az éjjeliszekrényemhez. Kevésbé erős a fénye, mint az ott (fejem felett) lévő lámpának, így eljátszom vele mikor melyiket kapcsolom fel. A csomagolás nagyon tuti volt, mert pukkasztós polietilén fóliával körbetekerte, szóval azzal elleszek majd egy darabig, még kilyukasztgatom. :) hehe... mondta, hogy azt az építkezésről hozta, és előtte lemosta. Elképzelem, ahogy mossa egy szivaccsal, közben durrannak ki sorban. :)) Na jó, slaggal mosta. :P Gondoltam azért cserébe nekem is illene adni valamit, még ha pár nappal később is, így kapott egy könyvet és valami finom étcsokit. Persze kiderült, hogy az étcsokit nem szereti (volt egy sejtésem, de nem voltam biztos benne), így mondtam azt adja apukájának. A két ünnep között (30-án) átmentünk bácsikámékhoz, ahol jelentősen javítottam az átlagéletkoron, ugyanis mindenki 50 fölött volt, engem leszámítva. Én voltam a sofőr. :P A témát lehetne négy részre bontani: Szex, politika, halál és egyéb. Az első téma igencsak zavarba ejtő, bár már megszoktam, hogy poénkodás szinten folyton elő jön. Ha valamit kicsit is félre lehet érteni, akkor bizony belekezdenek. Az én kis "ártatlan" elmém súlyosan károsodott a családi összejövetelek alkalmával. :)) A második támába bele se mennék, csak felbosszantja az embert. A halál... most már nem vagyok gyerek, így nem kellenek a mesék, meg sokáig a családon belül senki sem hozta elő, mindenki emészti a dolgokat. Én nem emlékszem mikor láttam utoljára a nagyszüleimet. Egyedül anyai nagymamámra emlékszem, mikor már a kórházba volt, tudtuk, hogy napok kérdése, és ránéztem a telefonra, hogy felhívjam-e, talán fel se tudta volna venni. Vagy nagyapám, miután nagymamám meghalt, azt mondta, hogy "csak addig szeretnék élni, még a sírkő elkészül" és tényleg meghalt már, mielőtt látta volna. Na, nem megyek ebbe most bele. Azért akad jó téma is, pl hogy idén nem csak egy gyerek jön a családba, hanem mindjárt kettő. Anita is babát vár. :) Ha jól számoltam pont a nászéjszaka környékén eshetett meg a dolog. :) Szóval bővül a család. :) A szilveszter idén semmi különös nem volt. Nem volt kedvem bulizni, meg mivel Api kiment dolgozni, gondoltam Anyának sem jó egyedül, így együtt elütjük az időt. Filmeket néztünk, majd Api betoppant fél12 körül. Újévi fogadalmakat nem szoktam tenni, de egy fontosat kitaláltam, hogy nem hagyom veszni az emlékeket, szóval irkáltam hajnalig a titkos naplómba. :) A legújabb hobbim pedig, hogy éjfélkor nekiállok aerobicozni, kell a mozgás, és megígértem magamnak, hogy most már nem csak hébe-hóba, hanem minden nap. Ha pedig ügyes vagyok és éjfél előtt pár perccel kezdem és utána végzek, úgy letudva egyből két nap. :)) Na jó, nem szoktam csalni. :) wyrcsy írta 14:08-kor 2011. december 17., szombat A napokban... Rókával döntjük a rekordokat az 1-1,5 órás telefonbeszélgetéseinkkel. :) A legviccesebb az, hogy lehet két mondatban össze tudnám foglalni miről beszéltünk. Bizony, Anna nagyon cserfes. :) Ha minden igaz ma beindították nővérénél a szülést. Most nem emlékszem fiú-e vagy kislány lesz. Na majd holnap felhívom. :) Anikóval meg az OTP következő reklámfilmjének szereplői leszünk, amint azt ecsetelik majd, hogy várakozás közben színezési lehetőségekkel foglalhatják el magukat a gyerekek, még várakoznak. Na igen, kiszíneztünk zsírkrétával pár pingvint. :)) Anikó épp rózsaszínűre színezgette az egyiket, mikor megállapította, hogy ez bizony homár. :D Bár manapság a rózsaszín ing is divatos, vagy nevezzük "eper színűnek", mindenesetre az én szemem akkor is bántja pasikon. Mikor kimentünk Anikónak mondom lefotózhatta volna az alkotásunk, mire mondta, hogy ha visszamegyek érte lefotózza. :) Nem is tudom mi volt a cikibb, zsírkrétával színezgetni még vártunk, vagy visszamenni a "remekműért", hogy hazavigyem. :D Még mielőtt "színezni" mentünk volna természetesen szakadt az eső, és sikeresen tönkre vágtam az esernyőm. Nagyban gyalogoltam a megállóba, mikor Anikó hívott. Felvettem, az ernyőm kifordította a szél, majd megpróbáltam fél kézzel visszafordítani, ekkor a szára hajlott össze, majd szétjött és elröppent. Még mindig a telefonnal a kezembe vetődtem utána, majd fél kézzel megpróbáltam összecsukni, miközben esett. Fejemre csaptam a kapucnit, és közöltem Anikóval, hogy egy perc és ott vagyok. :) Ja igen, akció közben meg csak annyit hallott, hogy "jajjj... kifordult... tartsad... összecsuklott... elrepült" Neki meg szerintem fogalma sem volt miről beszélek. :) A héten remélhetőleg az utolsó lehullott diót is összeszedtem. Le is fagyott a kezem a hidegben. Mindenesetre legalább nem esett és jó friss volt a levegő. :) Amúgy most már havazhatna legalább. Az az egyetlen jó a télben. Amúgy csak hogy hasznosan teljen az idő, elkezdtem megint Aerobicozni, az angol elég lassan megy, és elkezdtem kidolgozni tételeket, hogy azzal se menjen majd az idő. A következő félév kemény lesz. Feltéve, hogy mindennel tudok majd haladni, és nem az lesz, hogy ülök majd fölötte és csak pislogok, hogy azt meg vajon hogy kell, aztán nem haladok. Össze kéne megint barátkoznom azzal a családi házzal, amit elkezdtem. Ma mindenesetre olyan vagyok, mint a mosott sz..r, szóval max megnézek vmi filmet, aztán megyek aludni. wyrcsy írta 20:11-kor 2011. december 14., szerda Sógornő lettem Szombaton megvolt az esküvő. Reggel már nagy készülődés, Ada olyan 10 óratájt jött át. A haját végül Anya csinálta meg kontyba, majd Ada kisminkelte magát, végül "szoknyába ráztuk" pontosabban beöltöztettük a menyasszonyi ruhába. A ruha nagyon szép volt. Mellesleg ezeket el is szokták nevezni, gondolom azért, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni. Ennek a ruhának a neve Hófehérke volt. Jót is nevettem, mikor Ada küldött egy képet Apinak, amin rajta van a ruhában, és aláírta, hogy "Hófehérke és a kis törpe" :) Ami engem illet, beletettünk pár hullámcsatot a hajamba, hogy ne lógjon az arcomba, sminkelni meg nem sminkeltem, mert ha már azt mondták a Menyasszonynál nem ér szebbnek lenni, akkor gondoltam szépen meghúzódok. Mellesleg tesóm erre azt mondta, hogy "nem mintha olyan nehéz lenne" mármint az, hogy ne legyek szebb. :P A kis Zeti vitte a gyűrűket, meg mellette Laura. Aranyosak voltak. Utánuk bementek Adáék, majd Mi tanúk. Természetesen sikerült fordítva leülni az ifjú párnak, ami gyanús is volt nekem még Anitáék esküvőjéről, de a tanú üljön amellé, akinek "tanúskodik". :) Ezután jelzett az Anyakönyvvezető, hogy fordítva, mire mi elkezdtünk nevetni Tesómmal, a fiúk meg értetlenül néztek. :) Ezután helyet cseréltek Tesómék, mikor rájöttünk, hogy még nincs itt helycsere, addig bizony nem kezdünk. Majd összenéztem Lacival, és felálltam, mert akkor bizony nekünk is helyet kell cserélni. Elég értetlenül nézett, de végül megértette. :) A székek amúgy úgy voltak, hogy a násznépnek nem háttal, hanem kicsit feléjük fordítva ferdén, hogy ne az ifjú pár hátát nézzék végig. Ekkor persze mindenki elkezdett nevetni a teremben, szóval vidáman indult a ceremónia. :) A homokszóráshoz két-két pohárban volt a homok. Imié sötétebb színű, Adáé világosabb. Mikor bementünk még nem is esett le, és azon morfondíroztam, hogy pezsgő helyett vmi csokilikőr lesz? :D Amúgy utána beszélgettem valakivel, talán Zolival, aki szintén azt hitte valami ital van benne. Mondjuk ütős lenne egy teli pezsgőspohárnyi csokilikőr, bár jól megalapozza a hangulatot. :D Bár úgysem ihattam volna, a pezsgőbe is csak a nyelvem hegyét dugtam, mert én voltam sofőr még a nap folyamán. A homokszórás annyi volt, hogy egy vékonyabb vázába öntötték ketten, ami összekeveredett, majd azt haza is vihették. Mondtam is nekik, hogy valami tevéket, meg házakat kiönthettek volna belőle, mert azt úgy szokták. :P Volt egy fotós is az esküvőn, de mellette még vagy hárman fényképeztek, meg talán Ádám videózott. A zenéket szépen összekeverték, így hiába válogatták ki, hogy "szülőköszöntős zene" meg "bevonulós zene" meg "homokszórós zene"... végül össze-vissza volt. Különben is, a jó házasság titka, hogy az esküvő ne legyen tökéletes. Azt nem tudom miért, vagy hogy ezt honnan szedem, de így van és kész. :)) A szertartás után olyan 16 óratájt szűk családi körben mentünk egy étterembe (szülők, keresztszülők, tanúk). Persze egy apró kavarodás volt, mert Ilike beszervezett még egy főt, hiába mondták Adáék, hogy fixen van lefoglalva az étterem, megvan hány főre. Na mindegy. Egy hosszú asztalnál ültünk mind, én Ada mellett, mellettem Ilike, Imi mellett Anyáék, Velük szembe Kálmánék, Laci, Matyiék, majd a többiek. Ettem francia hagymalevest (itt nem volt cipóban, de azért finom volt), valami narancsos kacsát hercegnő burgonyával, vagy mit, az is nagyon jó volt. Innen Adáékat hazavittem átöltözni, majd visszamentem Anyáékért és Kálmánékért, akik még átjöttek hozzánk. Még a felnőttek biliárdoztak, mi elmentünk bulizni. Életemben nem hallgattam annyi Tiestot, mint akkor este. :) Itt megintcsak ettünk, én egy fehércsokihabot erdei gyümölcsökkel, amit utána mások is kértek, mert jól is nézett ki és finom is volt. Imi azt mondta, hogy Ő nem éhes... és hogy "Én most vmi könnyűt ennék... mondjuk egy paprikás csirkét" :)) Itt jót nevettünk tesómmal. Mellesleg olyan gusztán nézett ki, hogy végül én is kértem egy olyat. :) Az is nagyon finom volt. Mivel Ada barátaival nem igen járok el sehova, nem is igen ismerem Őket, így nem igen beszélgettem senkivel. Tesóm találta ki még régebben, hogy az Ő barátai az Ő barátai, én ne barátkozzak Velük. Volt menyasszonytánc is, Tesóm "elrabolták" persze, majd azt találták ki, hogy Iminek le kell hörpintenie egy olyan 3 deci bort tesóm csizmájából. Mivel nővérem előtte való nap vette a csizmát, meg hogy menne haza benne, így beletettek egy poharat és úgy itta. Már vonultak haza az emberek, mikor a fiúk kezdtek jó hangulatba kerülni, és már nem is tudom melyikük próbált hívni táncolni. Nos mivel én nem vagyok az a táncolós típus, így hamar kiderült, hogy ez esélytelen, de csak nem adta fel, és székestül felemelt, amiről persze leborultam. Miután felvakart a padlóról felemelt és úgy vitt táncolni. Vicces jelenet volt az biztos. :) Szóval menekülni innentől nem volt lehetőség, mert ha egyikük elengedett jött egy másik, így vagy három pasival táncoltam egyszerre. Na jó nem panaszkodok, egész jól mulattam. :)) Fel kellett volna venni, miket alakítottak ott a fiúk. Zsed egyfolytában mondogatta nekem, hogy ne a nővérem nézzem, hanem nézzek a szemébe, ha már vele táncolok. Alapvetően igaza van, de amikor ránéztem majdnem elröhögtem magam. Az a fej... :))) A fiúk már nem voltak szomjasak. Szóval talán életemben először pörögtem-forogtam Tiestóra, érdekes élmény volt. Egyszer sikerült meglépnem és leülnöm egy kicsit, ekkor Zsolti székestül betolt a táncparkett közepére, majd az anyagszalvétákat magukhoz vették és olyan táncokat toltak ott le, mint valami hastáncosok takargatták az arcuk, meg elhúzták előttem. Mintha valami lánybúcsúba csöppentem volna, nagyon vicces volt. :)) Nővérem terhes létére egész jól talpon volt az este, még táncolt is, majd Ő vezetett haza. Iminek pedig nagyon tetszett, hogy most már feleségemnek hívhatja, így egész este így hívta, no meg azóta is. :) Szóval a buli jól sikerült, Imi barátai jó fejek, tesómék pedig már férj és feleség. wyrcsy írta 18:34-kor 2011. november 29., kedd Esküvői előkészületek Jó sűrűn telt ez a múlt hét... egyik nap nővéremmel és anyummal mentünk az esküvői meghívókért, meg próbáltunk intézni ezt-azt, ami végül forrócsokizásba fulladt. Ittam egy finom fehér csokisat. :) Vasárnap átjöttek Imivel, és néztünk újabb ultrahangfelvételt, amit nem mindig tudok kivenni, pedig gazdag a képzelőerőm, de olyan fura, amikor felülről látjuk, és a fején keresztül látszik, ahogy dobog a kicsi szíve. Mostmár nagyon úgy néz ki, hogy kislány, és jelenleg a Jázmin és Bianka név közt járunk. Mint Ádáméknál a két kislány. :) Nagyon édes mindkettő. Jázmin, aki egyszer belebújt apja papucsába (ami akkora volt mint Ő) majd a szoba közepén felszerelt hintába hasalt és úgy röpködött ott, mint egy kicsi Superman... :) vagy Bianka, aki az ölembe ülve evett, közben lábaival átkulcsolta a lábam. :) Már nagyon kíváncsi leszek milyen lesz a kis "Viper". :) A meghívóra amúgy végül ezt az idézetet választották: „Jó érezni, hogy szeretlek. Nagyon és egyre jobban Anyának is sikerült venni egy elegáns ruhát az esküvőre, így már egész szépen haladunk. A fodrászról végül lecsúszott Ada, de anya már kitalálta hogyan fogja megcsinálni a haját. Már előre látom milyen rohanós is lesz az a nap. :) Ohh... és Ada meghívott, hogy az esküvő és családi ebéd után amikor a barátaikkal ünnepelnek, oda mehetek én is. :) Nem gyakran hív a barátaival közös programra, így ez külön megtiszteltetés. :) Carcassone Csütörtökön megtartottuk a Carcassone esténket itt (Anna, Anikó és én). Margó lemondta, mert csak emiatt nem akart annyit vonatozni, meg belemerült a tanulásba (még jó, hogy Ő találta ki, és aznap szólt, hogy mégse jönne). Ezután beszélt Esztivel is, aki Annával üzente meg, hogy Ő is tanul inkább. Ezek a mai "fiatalok", inkább tanulnak. :)) Evy meg azért mondta le, mert hazajött a pasija. El tudom képzelni milyen jobb programot találtak ki. ;) Nem baj, azért mi jól eldumáltuk, játszottuk az időt. Kezdve azzal, hogy Anna felrúgta Anikó teásbögréjét, így az szépen kiömlött a szőnyegemre. Ja igen, jó kislányok tea és süti mellett társasoznak. :D Mindhárman nyertünk egy kört, így mindenki boldogan ment haza este. :) Közben kipletykáltuk magunkat. Anna szétment a pasijával, akivel nem is találkoztam, de már úgyis mindegy, most pedig kinézett magának egy másikat. Azért vicces volt, hogy tőlem kérdezte, hogyan szedje fel. Ezen azért jót nevettem. A végén már olyan szép kis akciójeleneteket találtunk ki, hogy ha megcsinálnánk a srác azt hinné belecsöppent egy szappanoperába. :P Fő hogy nem bonyolítjuk túl a dolgokat. Egyik este skype-on megint megtalált Anna, amikor is azt ecsetelte milyen sok témáról beszélgettek már a sráccal... ekkor leszűrtük, hogy szereti Dextert, a pálinkát és bringázni. Összekombináltunk egy romantikus pálinkázást Dexter nézés közben. Na el is képzelem, ahogy iszogatnak, miközben Dex épp a következő áldozatát... Szóval érdekes. :D Anikó pedig elmesélte hogyan kérték meg a kezét, és igyekezett szóhoz jutni, bár Anna mellett nem könnyű. :) Na jó, talán néha én is kicsit sokat beszéltem. :) Közeleg a karácsony 7végén elkezdtük feldíszítgetni a házat, elvégre jön a karácsony, anya pedig megcsinálta az adventi koszorút. Bírom, hogy Api aki utálja a giccset karácsonykor elszabadul, mert a karácsony giccs, és akkor aggassunk fel mindent, amit találunk. :) Szóval a folyosón feldíszítettük a boltívet, és rápakoltunk egy csomó mindent, amin másnap már röhögött, hogy ez azért sok lesz. Mondtam is neki, hogy én is ezt mondtam, de még nyomta a kezembe, hogy ezt is-ezt is. :) Izzók tekintetében csak kék lett (ami Api szerint már évek óta ilyen, Anya szerint sosem volt ilyen, de most "ledokumentálom" így jövőre visszaleshetem). :) Feldíszítettük a lépcsőt is, ahol viszont színes izzók vannak, és a kék kiégett. :)) Szóval már kezd karácsonyi hangulat lenni, bár mikor betettem valami karácsonyi CD-t, amit még volt munkatársamtól kaptam, az annyira nem tetszett nekik. Mondták, hogy hallgatnak még elég karácsonyi dalt év végéig. :) Az eltévedt legény Egyik nap megtalált neten unokaöcsém egyik nem túl okos barátja. Gondoltam ha már rám írt beszélek vele... na kár volt. Nem tudom miből vonta le a konzekvenciát, hogy vevő lennék az elképzelésére, de hamar sikerült úgy kiakasztania, hogy a szemöldököm karcolta a felhőket, az állam meg lyukat ütött a padlóba meglepetésemben. Naív voltam, mert még az sem volt gyanús, amikor megkérdezte mikor járok Miskolcon. De mikor már azt mondta "vagy jöjjek fel én Pestre?" Na akkor már bűzlött a dolog, és kérdeztem is egyből, hogy Ő amúgy nem-e megnősült... dehogynem... de válasz: "amiről nem tud az nem fáj" meg a "vágynak nem lehet parancsolni" :/ Úgy ledöbbentem, hogy reagálni sem tudtam hirtelen. Először is, akkor sem kezdenék vele ha facér lenne, másodszor meg mi a fenének nősül meg az olyan ember, aki aztán bűntudat nélkül kalandozik mindenfelé?! Amit én vonok le konzekvenciát, hogy legközelebb ha rám ír, vagy nem reagálok rá, vagy nagyon csúnyán el fogom küldeni melegebb éghajlatra. Unokaöcsém meg seggbe rúgom, ha legközelebb találkozom vele, mert annak idején is Ő hülyítette be, meg adta alá a lovat. Nem is volt köztünk soha semmi, csak SMS-eztünk anno (annak is már több mint 10 éve). Jól felbosszantott. Egyedül unokatesóm miatt fogtam vissza magam, aki megkért, hogy ne legyek "szemét" a haverjával, mert Ő szeretne vele haverkodni. Így belegondolva unokaöcsém használt ki, hiszen én voltam az eszköz, hogy barátkozzon vele. Ez így leírva még bosszantóbb. Mondjuk jó pár éve már. Nem is idegesítem ezzel magam. wyrcsy írta 19:41-kor |
||
Vasárnap átjöttek nővéremék Anyák napja alkalmából. Most jöttek át először azóta, hogy van a gyerkőc. Sőt... ez volt azóta az első, hogy együtt tudtak ebédelni, mert Jázmin is nyugis volt. A jó levegő elnyomta, így szép csendben elvolt kint. :) Ez a kislány egyre szebb. :) Imádom :) Kicsit én is fogtam a kezemben és olyan nyugiban volt, meg lesett rám a nagy kék szemeivel. Meg is állapították Adáék, hogy biztos a szemüvegem tetszik neki. Mondtam, mindegy is, aranyosan sasolt. :) Mikor elmosolyodik olyan édes pici gribedlije van. :)) Ha pedig már Anyák napja volt idén nem virágot vettem, hanem egy videót készítettem, gyerekkori képekkel. Az elején nővérem és én, majd a végére már beletettem Jázmint is. :) Így nem nehéz kitalálni, hogy az elején ez a szöveg volt: "Boldog Anyák Napját!" a végén pedig "Boldog Nagymamák Napját!" zenei aláfestésnek pedig Anyum egyik kedvenc dalát tettem bele. :) Hirtelen jött ötlet volt a videó, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd nekik. :) Nővéremnek ez az első Anyák napja, hisz már Ő is Anyuka. Olyan különös belegondolni, nővérem már Anya. Rohan az idő. Nagyszerű és csodálatos dolog ám ez, ettől függetlenül magamat még éretlennek tartom ehhez. :) Bár lehet épp a komolytalanság segít abban, hogy ne stresszelje magát szét az ember, hanem csak úgy jöjjenek a dolgok. Bár mikor a gyerek csuklott és mondtam nővéremnek, hogy fordítsa fejjel lefelé hátha elmúlik, elég csúnyán nézett rám. :)) Igazából úgyse számít, gyereket vállalni egy komoly dolog, és biztos háttér kell neki. Majd egyszer, remélem... Igazából nem is a most zavar, hanem csak a gondolat, hogy vajon egyszer tényleg lesz-e. Mi az, amit most szeretnék? "Csak" 
"Kedves Sheldon!" így kezdődtek az Anya levelei fiának... mindaddig, még a srác meg nem próbált elbújni, és nevet változtatott, de a nő akkor is rátalált, mikor épp "Scarlet Ohara" néven álcázta magát. Gondolta talán női néven nem találnak rá, de ráadásul mindjárt az "Elfújta a szél" :) Vicces volt, ahogy különböző névváltoztatások mellett különböző jelzőkkel is felaggatták magukat. Felmerülnek a kérdések, hogy "Honnan tudja?" vajon onnan, hogy tényleg médium vagy csak szimplán nagyon jól ismeri a fiát? Úgy sejtem utóbbi. :) A legrosszabb nem is az időnként csípős megjegyzésekkel tarkított levélváltás volt, hanem az, amikor hiába leste az Anya a postaládát, nem jött válasz. Elteltek hetek, hónapok, évek, de semmi válasz. A tudatlanság, hogy mi lehet vele, hogy nem tud neki üzenni, hogy azt sem tudja a Fia megkapja-e tőle a leveleit, amit ide-oda-amoda küld neki. Előtte persze olyan is volt, hogy az Anya tűnt el úgy egy hónapra, így mindkét fél részéről megismerhettük milyen az, ha egyoldalúvá válik a kommunikáció, és csak várják hogy végre érkezzen valami válasz, egy jel a másik felől, csak hogy tudja ott van még, vagy hogy nem feledkezett meg róla.
